Mit tegyek, ha a Szüleim nem fogadják el a barátomat, mert muszlim?
Nagyon szomorú vagyok, mert bár imádom a barátomat, de a Szüleim nem fogadják el a kapcsolatunkat, csak azért, mert nem európai keresztény.
Nekem nagyon fontos az ő véleményük, hogy "áldásukat adják", és az lenne a normális, hogy szeressék azt, akit választottam. De nem így van.
Sokszor úgy érzem, hogy választásra kényszerülök, vagy ők, vagy a barátom.
Mit tanácsoltok?
Köszönöm a hsz-kat, mindegyiket.
30-as kommentelőnek írom, hogy Anyukám pontosan ezektől félt. Minden sorát elmondta szinte.
Néhány dologra válaszolj kérlek!
Egy hotelben ismerted meg, ahol átutazóban voltál. Nekem ebből az jön le, hogy a srác még mindig külföldön él, te meg itthon.
Hányszor találkoztál vele személyesen?
Mennyire komoly egy olyan kapcsolat, amiről még apukád sem tud?
Ha választanod kellene a srác és apukád között, kit választanál?
Mit tud az a srác, amit a magyar pasik nem, mi miatt érzed, hogy vele biztonságban lennél?
Gondolom nem fizikai értelemben írod a bizonságot, hanem lelkileg. Nézd reálisan a helyzetet. Neki eddig nem sok alkalma volt megbántani, vagy belemászni a lelki világodba, és persze hogy kedves, törődő, amíg igent nem mondasz, ki nem költözöl hozzá, esetleg megszülöd neki és az anyjának a gyereket. Eddig tart a szép álom. Utána egy szavad nem lenne otthon, még a gyereked életébe sem szólhatnál bele, hiába lennél az anyja.
Olvasd el ezt a cikket. Igaz itt Egyiptomról van szó, de a lényegre rámutat. Ennyi joga van egy nőnek a muszlin férjjel szemben. Nagyon tanulságos cikk, főleg a vége: európai nők sokasága hitte azt, hogy az ő férje más, és nézd meg, mi lett minden esetben a történet vége.
Köszönöm a cikket, nagyon elgondolkodtam.
Nem akarok ilyen életet magamnak, és ezek ténylegesen megtörtént dolgok ...
Tudod mi lett volna a legjobb? Ha a fiú tényleg vallásos lenne, és félné az Istent, azaz Allahot, és nem tulajdonnak akarna tekinteni, hanem igazi társnak. És ha tanulmányoznád a kultúráját, rájönnél, hogy szó sem lehet olyanról hogy összeköltözés. És ugye az iszlámban a szülők tisztelete nagyon fontos. Tehát nem várhatja el, hogy tagadd meg a szüleidet miatta, mert ha ők nincsenek te sem lehetnél szóval vegyen vissza a tulajdonlásból, mert csak esetleg akkor leszel a "tulajdona" ha már papíron a felesége vagy, máskülönben meg fogja be.
Nem, nem fogtok megférni, ha te magyar nőként magyar felfogással állsz hozzá a dolgokhoz (pl h egyáltalán felvetődött benned az összeköltözés lehetősége!) és sztem nem vagy olyan felelőtlen, hogy azonnal hozzámenj egy olyanhoz, akinek a kultúráját abszolút de nem ismered. A tag mutatja a klasszikus jeleket, amit a 95%-uk, hogy nem lenne jó sorsod, de ennek ellenére nem vigyázol.
És jaj ha már lefeküdtetek, akkor ne várj semmit. Ha még nem, akkor van esélye köztetek.
36. komment kérdésre a válasz:
1. Amióta ismerjük egymást, minden hónapban találkoztunk, egy hetet szoktunk együtt tölteni, vagy Ő jön, vagy én megyek ki.
2. Apukám régimódi felfogású, egy igazi konzervatív ember, akinek eddig csak akkor mutattam be valakit, ha tudtam, nem pár hónapra szól. Ebben a kapcsolatban pedig még a kultúra is más, szóval bonyolult.
3. Természetesen Apukámat választanám, mert a Szüleimre eddig mindig minden körülmények között számíthattam. De a legjobb az lenne, ha nem kellene választanom. :-)
4. A paki srác figyelmesebb, talpraesettebb, szenvedélyesebb, mint az eddigi (európai) barátaim, csak rám koncentrál, ami imponáló... Nem gond neki összeütni egy vacsorát, ha úgy adódik, vagy kitakarítani stb. Családcentrikus.
Mégegyszer köszönöm, hogy ennyien válaszoltatok a kérdésemre.
Sz.rban vagyok, mert szeretem, de sok a bizonytalan pont.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!