Mit tegyek, ha a szüleim nem fogadják el a barátomat?

19 éves lány vagyok. Az egyetemen összeismerkedtem egy 22 éves fiúval, akivel egymásba szerettünk. Fél éve voltunk együtt amikor bemutattam a szüleimnek is, akik nagyon furcsán reagáltak.

A barátom nagyon jó ember, és nagyon boldoggá tesz. Ő az első olyan fiú, akivel egyezik az értékrendünk, a céljaink. Tényleg nincsen semmi erős jellemhibája.

A szüleim viszont, valami érthetetlen okból kifolyólag, a külsejét szidják azóta. Nekem ez nagyon rosszul esik és nem is értem mi a bajuk.

Magas, és nekem nagyon tetszik is, azonban a szüleim leszólják, mert az arcán (is) van egy egész nagy égési sérülés, és az azon az oldalán lévő szemére nem lát, és ettől olyan homályos az a szeme, vagy hogyan fejezzem ki magam...

Olyanokat mondanak, hogy "Nem hiszem el, hogy nem találtál jobbat" meg "Ilyet a lepratelepről is összeszedek".

Odáig fajult, hogy fogtam a kutyámat és a macskáimat és elköltöztem hozzá. (Az édesapja után 8 évesen örökölt egy házat az egyetem közelében). Most munkát keresek, mert nem szeretném, ha ő tartana el engem és a "farmomat" mert élősködni nem fogok.

Amikor hazamentem a szerszámaimért és néhány ruhámért, akkor is megkaptam a magamét, meg hogy biztosan belekényszerít majd mindenbe, meg bezár a pincébe, mert úgysem talál még egy olyan hülyét mint én, aki járna vele.

Nem értem ezt az egészet! Egyikük sem rasszista, és eddig mindenkivel önzetlenek voltak. Engem is nagyon nagy szeretetben neveltek és nem tudom megérteni, hogy hogyan nem fogják föl, hogy ez nekem nagyon fáj.

Van rá esély, hogy idővel elfogadják a barátomat és újra normális kapcsolatunk lesz?

Nem tudom őket elfelejteni, mert mégis csak a szüleim. Kétségbe vagyok esve! Van valami, amit tehetnék?