Illetlenség lenne azt mondani a fiam barátnőjének, hogy megtanítom főzni?

Erre a kérdésre teljesen felesleges válaszolni, hiszen semmit sem tudunk sem a kérdezőről, sem a fiáról, sem a barátnőjéről.

A kérdező pedig el is tűnt, valószínű nem véletlen.

" Takarításhoz mikor kinek van kedve, kb. fele-fele. "

Micsoda munka morál :) És ha nincs kedve senkinek ? Nálunk nem kedv kérdése.

"Vasalnivalója egyikünknek sincs, "

Gyerek ünnepi inge esetleg ? De ez csak egy példa.

"Ételt többnyire rendelünk"

Ezt se reklámoznám. Nőként nem szégyellsz ilyet leírni ? Kicsit se ?

"Miért jár feltétlenül együtt a kettő? "Mi mást gondoljak olyan nőről, akinek felháborító, ha főznie kell ? Aki anya és feleség létére képes nem főzni, abból a takarítást se nagyon nézem ki.

Ma egyébként megköszöntem apunak, hogy nem ilyen nőt vett feleségül. Nem is kéne neki, de én is szégyellném.

Ki a fene írta itt, hogy felháborító, ha főznie kell? Te aztán jól kiforgatod mások szavait :)

Rendelni pedig lehet minőségi kaját is, nem csak szirszart.

Nevetnem kell az olyanokon, akik amolyan szigorú nagymamásan odamondogatnak azoknak, akiknek nőként nem elsősorban a főzés meg takarítás körül forognak a gondolataik, hanem a férjük is kiveszi a részét az ilyesmikből, ne adj' isten valamelyikből ő csinálja a nagyobb részt. Micsoda nők az ilyenek, nézzünk oda, szégyelljék magukat :)

OFF:

És ha ő éppen nem tervez gyereket, akkor mi van? Csak a gyerek miatt kell főznie, vagy a férfi is ott fog sírni, ha nem kap kaját, mert őt ki kell szolgálni? Képzeld, két felnőtt ember képes életben maradni akkor is, ha a nő nem főz, sőt, manapság elég sok helyen a férfiak főznek. Mi felváltva szoktunk, az főz, aki előbb hazaér. És nem szégyellem magam. Akkor szégyellném magam, ha a párom egész délután itthon meresztené a hátsóját, én meg hazaesnék este 8-kor, és még elvárná, hogy főzzek, mert akkor nyilvánvaló lenne, hogy nem párt választottam, hanem egy óriásbébit, aki képtelen ellátni magát.

Az meg, hogy ki honnét tanul főzni... engem anyám soha nem tanított a krumplipucolásnál többre, hiába kértem. Kollégistaként tanultam meg az egyetemen, ergo a szomszédaimtól se nagyon lehetett kérdezni, a többség megállt a zacskós levesnél. Maradt a net. És lehet, hogy neked meglepő, de jól főzök.

ON:

Kérdező, szép tőled, hogy nem akarod kapásból ráerőltetni a saját akaratodat. Én azt tanácsolnám, amit már mások is írtak, hogy ha látod rajta, hogy érdeklődik, kérdez, vagy éppen ott lohol a sarkadban, miközben főzöl, akkor nyugodtan ajánld fel neki, hogy megtanítod pár dologra, ha szeretné. De ha nem látod, hogy érdekelné, akkor szerintem a maximum, amit tehetsz, hogy megmondod a fiadnak, hogy szívesen tanítod a barátnőjét, ha ő (mármint a lány) szeretné. Még az is lehet, hogy szeretné, csak fél megmondani.

Valaki azt kérdezte, hogy mi az, amit nem a férjétől vár el egy anti háziasszony. A válasz igen egyszerű: nem várom el, hogy eltartson. Dolgozok, pénzt keresek, a férjem előtt is így volt. Megállok a lábamon akkor is, ha nincs férfi, aki támogasson. Innentől kezdve szerintem, ha én nem várom el a férfitól, hogy ő a régi család modell szerint családfentartóskodjon, akkor milyen alapon jönne az elvárás, hogy én nőként munka után házi cselédként funkcionáljak, amíg ő kipiheni a napi fáradalmakat? Itthon is ketten végezzük a házimunkát, mint ahogy pénzt is ketten keresünk. Főzni kicsit tudunk, eszünk házon kívül, vagy rendelünk valamit, ha még egyszerűbb kaját sincs kedvünk elkészíteni. Takarítás megosztva, mosást is hol én, hol ő csinálja. Gyerekünk nincs, nem is lesz.

Ezek után nem értem miért kellene nekem az otthoni dolgokból nagyobb részt vállalni, csak mert nő vagyok?

Kérdező, mindent leírtak előttem. Ha ő kéri, akkor nyilván nem illetlenség, ha te erőlteted rá, azt meg megint csak nem illetlenségnek hívják, hanem kotnyeleskedésnek.

"Micsoda munka morál :) És ha nincs kedve senkinek ? Nálunk nem kedv kérdése."

Eddig valakinek mindig volt.

"Gyerek ünnepi inge esetleg ? De ez csak egy példa."

Nincs még gyerek, de gondolom, majd beosztjuk.

"Ételt többnyire rendelünk"

"Ezt se reklámoznám. Nőként nem szégyellsz ilyet leírni ? Kicsit se ?"

Kicsit se. Sőt, férfiként se szégyellném. Most azt szégyelljem, hogy van rá pénzünk? A ruháimat se magam varrtam...

"Ma egyébként megköszöntem apunak, hogy nem ilyen nőt vett feleségül. Nem is kéne neki, de én is szégyellném."

Szégyellnéd a saját édesanyádat?

Istenem, vannak itt problémák.

A 17-es válaszoló vagyok. És mi az, amit nem a férfitól várok el? Hogy pénzeljen, a mosást, a takarítást, a bevásárlást, a mosogatást, pár apró barkácsolási dolgot és képzeld: még villanyt is tudok szerelni, mert apám megtanította. Tudod miért? Mert egyedül élek és nem analfabéta vagyok, vagy az angol királynő, hanem csak kijelentettem, hogy nem vagyok hajlandó főzni.

Tudod egy működő párkapcsolat, az egyenlőségen és a kommunikáción alapul és nem a begyepesedett nemi szerepeken, vagy a férfi despotizmusán.

Nem Happy Maillel kell egy újszülöttet etetni? Azta... Egy újszülöttet semmilyen főtt kajával nem kell etetni. Az később jön. Képzeld, anyukám sem egy konyhatündér, mégis mindannyian élünk a testvéreimmel. Képzeld, velem is elvannak az unokaöcséim, pedig kisbabák. És nem halnak éhen! Látszik, hogy életedben nem vigyáztál még egy darab gyerekre sem.

1: Ma már olcsóbban és sokkal finomabb, házias ételt tudsz rendelni, mint amit otthon megfőzől. Az ételrendelés nem csak a gyors kajában merül ki.

2: Egyébként sem tervezek gyereket. Mert tudod, van egy ilyen opció is.

Ha megkérdezhetem, te milyen házimunkát végzel el? Minden férfi munkát megtudsz és meg is csinálsz, a polc felrakásától, a vécé duguláselhárításáig? Emellett, mi az, amit a párodtól elvársz?

" Most azt szégyelljem, hogy van rá pénzünk?"

Nekünk is van pénzünk. Ehetnénk minden nap étterembe. Nem a pénzt kell szégyellni.

" Szégyellnéd a saját édesanyádat?"

Ha ilyen lenne, akkor nem is lennék büszke rá.

" Istenem, vannak itt problémák."

Ezzel egyetértek. Nem véletlen talál nehezen manapság a férfi normális nőt.

" Képzeld, anyukám sem egy konyhatündér"

Akkor ez a válasz miért lettél te is ilyen.

" sokkal finomabb, házias ételt tudsz rendelni, mint amit otthon megfőzől."

A tiednél biztos finomabb, amit rendeltek. Anyu viszont tud főzni. És apu is. Méghozzá jól.

"Kísérletezgetni akkor érdemes (én is szoktam), ha az embernek már van alaptudása és jó adag tapasztalata."

Kísérletezni bármikor lehet, abból többet tanulsz, mintha bemagolnád anyád receptjeit és mindig azokat készítenéd. Én ritkán készítek el egy receptet pontosan úgy, ahogy le van írva, legtöbbször variálok valamit. Kísérletezéskor vagy új receptek kipróbálásakor néha benne van a pakliban, hogy nem úgy sikerül, ahogy várod, de abból is csak tanulsz.

Persze lehet "biztosra menni" és anyád receptjeit készíteni ugyanúgy, ahogy ő szokta, de így unalmas tevékenységgé válik a főzés és nem lesz benne túl sok egyediség.

Így is főzhet valaki jól, sőt. Nem azt mondom, hogy nem lehet az idősebb családtagoktól tanulni, de miért kellene csak erre alapozni?

De úgy látom, sokan nem akarják elfogadni, hogy ma már sokminden másképp működik, mint az ő fiatalkorukban, talán azért is, mert ők is szeretnének (vagy szerettek volna) sokmindent másképp csinálni, csak nincs lehetőségük vagy bátorságuk a változtatásra. Ezt pedig úgy fejezik ki, hogy minden ilyesmit fölényesen leszólnak, pl. látványosan megsértődnek azon, hogy a fiatalabb generációk már nem elsősorban az anyjuktól tanulnak főzni, lenézik azokat a nőket, akik nem a háztartásvezetést tekintik fő elfoglaltságuknak stb. Az oké, hogy jólesik jól odamondogatni, de azt már nem veszik észre, hogy mennyire nevetségessé teszik magukat ezzel.

Szerencsére vannak az idősebbek közt is nagyon sokan, akik ennél jóval értelmesebben és nyitottabban gondolkodnak és attól sem riadnak vissza, hogy alkalomadtán esetleg ők tanuljanak másoktól.