Első baba, de tele vagyunk konfliktussal. Hogyan kezeljük? Mit lehet ilyenkor mondani?

Rossz hírem van: ez így marad.

Anyád soha nem fogja belátni, hogy te attól még jó anya vagy, mert másképp látsz dolgokat, és ő sem tökéletes. Sőt neked sem tökéletesnek lenned.

Mindig fog hibát találni mindenben.

Csak az lenne megoldás a konfliktusra, ha mindenben őt követed, és hagyod mindenbe beleszólni. Lehet, hogy akkor meg azért duzzogna, mert mindent ő csinál, nem neki szültél gyereket.

Ez van.

Sokan nem tudják elfogadni, hogy a gyerekük felnőtt, önálló élete van, hoz jó és rossz döntéseket, de mindent a legjobb szándéka szerint tesz.

A másik lehetőség, ha megmondod neki, hogy eddig és ne tovább! Innentől akkor jön, ha hívod, és ha kell tanács, akkor kérni fogsz, de nem szóljon bele kéretlenül mindenbe. Jogod van a saját életed élni, jogod van néha rosszul csinálni valamit, és a saját hibádból tanulni. Felnőttél, és ha nem képes ezt elfogadni, akkor az az ő baja.

Jó nagy balhé lesz, vérig lesz sértve, de lehet hogy idővel belátja, hogy tényleg ideje egymásról leválni. Vagy megsértődik, és örihari, mint az oviban.

Sokat nem tehetsz, ebből csak egy nagyobb konfliktus árán tudsz szabadulni.

Mindenki anyósának van egy 4 éves lánya?

Ezerszer ki lett már ez a kérdés írva, csak mindig más korú a gyerek.

Egy-két komment után kiderül, hogy az anyuka baja az, hogy a kérdező gyereknevelés helyett wellnesezni, kondizni, kávézgatni jár a pár hetes mellől.

1. HA a szüleidnél/anyádnál laktok, akkor sürgösen költözzetek külön.

2. Ha máshol laktok, akkor bezárod az ajtót, anyádat csak akkor engeded be, ha elöre szól, nektek megfelel, máskor nem.

3. A gyereket a mama elöre megbeselt idöben láthatja, ha beleszól, akkor megkéred, hogy menjen haza.