Első baba, de tele vagyunk konfliktussal. Hogyan kezeljük? Mit lehet ilyenkor mondani?

Egyszerűen nem értem anyukámat... Mindenbe próbál beleszólni a kicsi körül (3 hetes), hiába kérem, hogy ne.

Akkor megsértődik és mondja, hogy "Jó, akkor többet nem is mond semmit", de 2 nap múlva újrakezdi.

Már a terhességem alatt is ez volt. Miért hordok magassarkút, miért megyünk nyaralni, miért magánkórházba járok, miért diétázok és még sorolhatnám napestig.

A baba születése óta még rosszabb. Semmit nem csinálunk jól szerinte, nem értünk ehhez, majd ő tudja... De nem akarjuk, hogy ezt ő csinálja. Már elég kellemetlen az is, hogy azt kell hazudjam, nem vagyunk itthon csak azért, hogy ne jöjjön...

Oké, fiatalok vagyunk, egyikünk sem volt még ilyen helyzetben. De ha nem tudok valamit, bizonytalan vagyok, akkor megkérdezem valamelyik kisgyerekes, kisbabás barátnőmet, esetleg anyósomat, akinek van egy 4 éves lánya, így jobban tisztában van ezekkel a dolgokkal.

Szóval anyával nem igazán egyeznek a nézeteink és mindenáron próbálja rám erőltetni, hogy igenis az ő véleménye a jó. Ha szóvá teszem, duzzog egy ideig, majd kezdi elölről.