Nagyon félek, de a férjemnek már nem akarok nemet mondani. Mit tegyek?
33 évesek vagyunk mindketten, 10 éve házasok. A férjem mindig is akart gyereket, de én nem éreztem magam készen az anyaságra. Kértem 1-2 év haladékot, hátha megjön a kedvem hozzá időközben.
Közben elelt 10 év, én dolgoztam, amit nagyon szeretek, tanultam, utaztunk is sokat, és a hobbimmal is foglalkoztam. A férjemnek mindig azt mondtam, hogy "majd jövőre lesz baba".
Most jött el az a pont, hogy nem akar tovább várni. Ultimátumot adott, hogy bármennyire is szeret engem, vagy gyerek, vagy válás. Ebben teljesen igaza van, hiszen 10 éve vár, és nem vagyunk már olyan fiatalok. De ugyanakkor még annyi tervem van, annyi mindent szeretnék csinálni. Úgy érzem, hogy a gyerek akadályozna mindenben. Nem tudom elképzelni, hogy napi 24 órában egy baba körül forogjon az életem.
Anyu azt mondja, hogy, amint meglesz a baba másképp fogom gondolni, és meglátom, hogy milyen csodálatos dolog.
De mi van, ha nem? Ha megbánom?
Viszont a férjemet sem akarom elveszíteni, mert nagyon jó a házasságunk, és nagyon szeretjük egymást.
Szerintetek most mi a mákot csináljak???
Nézd, fordított kérdés már volt, amikor a nő akart gyereket, és a férfi nem.
Én ugyanazt mondom most is, mert szerintem ez nemtől teljesen független dolog: egyik fél sem kényszerítheti rá az akaratát a másikra, és nem erőszakolhat ki ilyesmit.
Egy gyerek vállalása nagy dolog, és igen, sok mindent fel kellene adnod. Ez persze nem feltétlenül rossz, de neked is akarnod kell, különben azt a kapcsolatod és a leendő gyerek is megsínyli majd. Borzalmas az, amikor az egyik fél áldozatnak érzi magát a gyerekvállalás miatt (vagy bármi más miatt persze).
Én meg sem tudom számolni, hányszor hallottam anyámtól, hogy "bér ne szültelek volna meg", meg "mindent feladtam". - Ezt nem kívánom senkinek.
Szóval, ha csak egy kis esély is van rá, hogy így éreznél (még, ha nem is mondanád): ne vállalj gyereket!
Ha a férjed ezt nem tudja megérteni, akkor lehet, hogy tényleg külön utakat kell járnotok, mert egyszerűen nem egyformán képzelitek el az életeteket. Sajnos van ilyen. :(
27/N
De komolyan.
33 éves vagy, 10 éve házas. Most olvasd vissza, amit írtál... hát én nem tippeltelek volna húsznál többnek a "hozzáállásod" alapján.
"annyi tervem van, annyi mindent szeretnék csinálni" - erre a filozófiára szerintem most cs*sztél el tíz évet és TALÁN egy házasságot is, be kéne látni, hogy sajnos nem működik.
"mindig azt mondtam, hogy "majd jövőre lesz baba"" - tehát tíz éve gyakorlatilag szívatod a férjed egy olyan dologgal, amiről eszed ágában sincs még csak beszélni se. Ő tíz éve nyel, tűr, támogatja az "önmegvalósító" életmódodat, HÁTHA egy szer baba lesz a dologból, te pedig tíz éve sz@rsz az igényeire, a lelki világára, az Ő vágyaira, az Ő álmaira.
Ha te tíz évig tűrted volna az ő hülyeségeit, nem mondanád azt, hogy most már aztán elég volt?!
Tessék, kifejtettem bővebben is, de röviden még mindig: 33 éves vagy. Nőj fel.
Nem a karrieremről van szó, hanem az egész életvitelemről. Ez így jó, ahogy van. Ebbe már egy fél órás sorozat megnézése sem férne bele, nemhogy egy gyerek!
Azt hiszem, elengedem a férjem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!