Nagyon félek, de a férjemnek már nem akarok nemet mondani. Mit tegyek?

csak olvasom a hsz-eket és csodálkozom

én is nagyon későn vállaltam gyereket és én sem akartam mert h addigra megvolt a szépen bejáratott életem amiben mint ahogy írta nem fért volna bele egy 30 perces sorozat sem

de

terhes lettem véletlen védekezés mellet (pedig annyira ügyeltem h nehogy) akkor mondta a párom h mindig is szeretett volna gyereket ...

végig rettegtem az egész terhességet h mi lesz velem otthon bezárva egy csecsemővel mindent halogattam a baba felszerelés ruhák stb vásárlását a munkából való kilépést foggal körömmel kapaszkodtam az addigi életembe

viszont eljött az idő mikor ezt le KELLET tennem soha olyan rémes időszakom nem volt -- persze a párom repkedett boldog volt

megszületett a gyerek alig bírtam ránézni mert szó szerint utáltam elutasítottam a szoptatást alig foglalkoztam a gyerekkel a párom persze amiben tudod segített, nem csak fizikailag hanem lelkileg is szerencsére a család is mögém ált mindenben ...

és történt egy nap a baba rám mosolygott teli szájjal mosolygott rám !!!

rám aki alig mentem a közelébe aki alig akart vele lenni rám aki alig várta h leteljen a 2 hónap és mehessen vissza dolgozni

ott álltam döbbenten kezemben a gyerekkel és az összes ellenérvem az összes addigi ellenszenvem, minden, egy csapásra elmúlt ....

most 2 éves a kicsi lány minden percemet vele akarom tölteni a melót abbahagytam otthon vagyok a csöppséggel és ÉLVEZEM minden percet amit vele lehetek

szóval kedves Kérdező akár ez is lehet a vége a dolognak

Én ezzel is, azzal is egyetértek, szerintem ezt mindenki maga dönti el, hogy kell-e neki gyerek, meg mennyiben változna az élete utána. Való igaz, hogy eltúlozzák, utána is lehet mindent csinálni, kezdetnek eleve nem kell 3 évre remetévé változni, csak mert a gyes lehetőséget ad rá, viszont az is igaz, hogy azért nem lesz teljesen ugyanolyan az életed.

Nekem anno mikor ezen siránkoztam anyukám mondta, hogy ott van a két macskád gyermekem. Sajnálod, hogy nem tudsz 3 hetes üdülésre elmenni csak úgy, mert éhen hal a macskád? vagy rossz az neked, elvesz az életedből, hogy mikor valahol ott vagy, akkor telefonálsz, hogy jól van-e a macska iszik-e eleget, nincs-e megint baja a pisiléssel? Hát nem egyáltalán. Sőt. Így van ez a gyerekkel is.

Ettől függetlenül persze nem kell szülni, ha nem akarsz.

Viszont én azt mondom, azért azt a férjet sem kell annyira sajnálni, hogy hitegetve volt 10 évig, épeszű felnőtt embernek ez le is esik időben és ha tényleg olyan sürgető neki akkor dobbant. Nem csak a kérdező hibája, hogy 10 év után jutottak idáig. Amúgy könnyen lehet, hogy el se válna a férje, csak úgy gondolja, hogy majd ezzel kisajtolja már végre azt a gyereket.

Én megértem, hogy nem akarsz gyereket,így akarod leélni az életed.Nem vagyunk egyformák, attól még te is jó és becsületes ember lehetsz. Nem is azt mondom, hogy miért nem 17 évesen beszéljétek meg, de azt viszont nem hiszem el, hogy 10 év kellett, hogy erre rájöjj?

Bocsi, ha nyers leszek, de irtó nagy szemétség volt a részedről, hogy mindig azzal hitegetted, hogy majd jövőre. majd jövőre....

A férjed miatt ne szülj. Viszont azt önző dolognak érzem a részedről, hogy 10 évig úgy éltél vele, hogy szerintem te nagyon is tudtad, hogy nem akarsz gyereket, ő meg igen. Eltelt 10 év "feleslegesen" az életéből. Csak nehogy 10 év múlva kezdjen majd hiányozni az, amiről most lemondasz, mert akkor már lehet, hogy késő lesz.

Engedd el a férjed, hadd találjon egy nőt, aki már felnőtt és nem "élni akar".

"Visszadobom az ultimátumot; vagy velem marad így, vagy elengedem. De nem fogok szülni csak az ő kedvéért. Meglátjuk mit mond..."

Ez mekkora már. Akár úgy is fogalmazhatnál, hogy én nem vagyok hajlandó érted feladni semmit, de ha te igen, akkor maradhatunk együtt.

Az érthető, ha nem akarsz szülni, de nem kellene még egy utolsót is rúgnod szegénybe a saját kényelmed miatt, mert neked kényelmesebb, ha ő dönti el...