Nagyon félek, de a férjemnek már nem akarok nemet mondani. Mit tegyek?

54-es!

Légy szíves számold már nekem össze, hogy hányan írták, hogy szüljön! De tényleg azokat akik azt javasolták, hogy szüljön

sajnálom a történetet, kíváncsi vagyok rá mit reagál a férjed

írj mindenképp

Márpedig szerintem nem szerelmes, aki a szerelmétől nem akar gyereket, inkább elhagyja.

Én fordítva jártam így, nő vagyok, a párom kezdte, hogy gyereket akar, aztán addig alakult, hog yelhagyott, amikor szorosabbra akarta fűzni a szálakat.

Ha valaki elhagy inkább, mint hogy gyerekünk legyen, azt elengedném én is, mert az nem szerelem.

"Nagyon szeretem, nagyon jó a házasságom", de 10 évig hitegetem, és elhagyom, ha ultimátumot ad (nyilván szeretné tudni, mi van már), sőt, még döntsön ő. Tényleg nem nőttél fel, önző is vagy - és még csak fogalmad sincs róla.

A kérdésed helyesen így hangzik: "... a férjemnek nemet akarok mondani.."

Arglossnak igaza van.

Bevállalva, hogy le leszek pontozva...

Én nem ítéllek el, kérdező! Ha nem úgy megy bele valaki egy kapcsolatba, hogy akar gyereket, akkor igenis idő kell, míg kiderül. Évek alatt változhat az ember, de még így sem biztos, hogy mindenképpen kell is egy kisbaba a családba. Én megmondtam az akkor még nem férjemnek, hogy nem akarok. Megnyugtatott, és mondta, hogy akkor örökbefogadunk vagy ketten fogunk élni, míg meg nem halunk. És láss csodát: megismerkedésünk utáni 7. évben megbuggyantam: gyereket akarok. Nem értem, miért, de minden babás filmen, reklámon, kismamán bőgök, ha meglátom. Ja, és várnunk kell még pár évet, mert most nem adottak a dolgok hozzá.

A nővérem pasija viszont akart gyereket, de miután a barátainak lett(ek), látja rajtuk, mennyire le vannak strapálva, szó szerint zombik, így ő meg visszavonta a dolgot, és nem akar.

"Szerintem a kérdező nem direkt hitegette a férjét"

Akkor azt mégis neveznéd, hogy bármikor, amikor szóba került, azt ígérte, hogy jövőre?

Kedves kérdező: amiatt nem ítéllek el, hogy nem akarsz gyereket. Bár nem igazán tudom megérteni, amennyiben tényleg szereted a párodat, de nem vagyunk egyformák.

Az viszont tényleg önző dolog volt, hogy csak amiatt, hogy ne legyen belőle vita, mindig beígérted, hogy jövőre (holott szerintem Te már akkor is tudtad, hogy jövőre se...).

Sokkal egyenesebb lett volna, ha nem is a kapcsolat kezdetén, de akkor, amikor először szóba került, elmondtad volna, hogyan érzel... hogy egyelőre nem szeretnél gyereket, és miért nem... így lett volna választása.

Ebben a formában viszont elvettél 10 évet az életéből...

Valaki írta, hogy a férjednek is leeshetett volna... de miért is? Mert bízott benned? Ő megtette, amit lehetett: elmondta, mit szeretne, beszélni akart róla... csak éppen nem kapott őszinte választ.