Nagyon félek, de a férjemnek már nem akarok nemet mondani. Mit tegyek?
33 évesek vagyunk mindketten, 10 éve házasok. A férjem mindig is akart gyereket, de én nem éreztem magam készen az anyaságra. Kértem 1-2 év haladékot, hátha megjön a kedvem hozzá időközben.
Közben elelt 10 év, én dolgoztam, amit nagyon szeretek, tanultam, utaztunk is sokat, és a hobbimmal is foglalkoztam. A férjemnek mindig azt mondtam, hogy "majd jövőre lesz baba".
Most jött el az a pont, hogy nem akar tovább várni. Ultimátumot adott, hogy bármennyire is szeret engem, vagy gyerek, vagy válás. Ebben teljesen igaza van, hiszen 10 éve vár, és nem vagyunk már olyan fiatalok. De ugyanakkor még annyi tervem van, annyi mindent szeretnék csinálni. Úgy érzem, hogy a gyerek akadályozna mindenben. Nem tudom elképzelni, hogy napi 24 órában egy baba körül forogjon az életem.
Anyu azt mondja, hogy, amint meglesz a baba másképp fogom gondolni, és meglátom, hogy milyen csodálatos dolog.
De mi van, ha nem? Ha megbánom?
Viszont a férjemet sem akarom elveszíteni, mert nagyon jó a házasságunk, és nagyon szeretjük egymást.
Szerintetek most mi a mákot csináljak???
válasza:
válasza:Szia!
Van aki nem anyának született, én is ilyen vagyok.
Nincs ebben semmi szégyen DE tény hogy ezt a partnerrel tisztázni kell, és a kapcsolat elején meg kell beszélni.
Nálatok ez nem így történt és ez a probléma forrása.
Lehet hogy egyszer akarsz majd gyereket lehet hogy nem, egy a fontos úgy nem szabad babár vállalni hogy nem akarod tiszta szívből mert annak a gyerek látja a kárát.Az meg hogy amint megszületik megjön a kedved butaság, a családomban is szültek ilyen felkiáltással és a kedves anyuka már 15 évesen kimarta a gyereket otthonról, mert soha sem szerette, hisz nem akarta.
Ha a férjed vágyik egy gyerekre el kell engedned sajnálom :(
válasza: válasza:Nem sarkítanám ki ennyire a dolgot. Én is nagyon féltem a gyerektől, pedig vágytam rá. Szülés előtt egy héttel még sírtam, hogy tönkre fog menni miatta a házasságunk, és vissza akarom csinálni. A lányom azóta ötéves, a fiam másfél, és az első hónapokat leszámítva nem érzem, hogy akadályoztak volna bármiben is.
Kérdező, ha a férjed olyan ember (jó előre tisztázni kell), aki sokat és szívesen foglalkozik a gyerekkel, és enged neked szabadidőt (nem nyakló nélkül, persze, de mértékkel), akkor akár pici gyerek mellett is ki tudsz kapcsolódni. Utazni együtt is lehet. Aztán meg minél nagyobb egy gyerek, annál kevesebbet akar ám a szülővel lenni.
Nem rábeszélni akarlak a gyerekvállalásra, csak azt gondold át, hátha túlságosan ráparáztál. Lehet, hogy minden félelmed jogos, és nem való neked a gyerek, nem ismerlek, előfordulhat. De lehet, hogy egy alaptalan és görcsös félelem van benned, ami megmérgezi a házasságodat, és megfoszt az örömtől, amit talán a gyereked jelentene. Én a helyedben ezt próbálnám kideríteni - őszintén szólva bizonytalannak is érezlek a kérdésben, no meg az ember nem is mindig látja tisztán saját magát. És beszélgessetek erről sokat a férjeddel.
Sok sikert, bárhogyan dönts is!
Azt írod, hogy az a baj forrása, hogy nem tisztáztuk az elején, hogy én nem akarok gyereket.
17 évesen ismerkedtünk meg. Eszünkbe sem jutott a gyerekvállalásról beszélni. Biztos sok olyan tini van, aki nem akar gyereket, és az évek múltával jön meg a kedve, vagy érik meg az anyaságra. Honnan tudhattam volna, hogy én később sem akarok majd gyereket?
válasza: válasza:Ne haragudj, de ez hatalmas kicseszés a férjeddel. Bár legalább rávilágítottál, miért mondja mindig a nagymamám azt a bölcsességet, hogy ha 1-2 év együttélés után a nem minden klappol, AZONNAL el kell engedni a másikat, hogy találhasson olyan párt, akivel tényleg összeillenek.
Te most elvettél a férjed életéből 10 évet. Ennyi idő alatt bőven találhatott volna olyan nőt, akivel azonosak az álmaik.
Másrészről nem értem ezt a beszűkült gondolkodásmódot se. Oké, az elején egy ideig kell a non-stop felügyelet, de utána szinte ugyanúgy élheted az életed, csak némi plusz időt kell szánni a gyerekre is. Az ugyanis, hogy az embernek gyereke van, nem jelenti azt, hogy automatikusan megszűnik létezni mint önálló ember. Jó, a magyar anyák többsége ezt csinálja, de azért van bőven ellenpélda is, ahol a gyerek nem jelenti rögtön a karrier derékba törését.
Nem rábeszélni akarlak, csak azért innen is érdemes látni a dolgot. A baba körüli teendők átmenetiek, nincsenek kihatással az egész életedre.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!