Megmondjam, hogy felpofozott a barátom? Vagy ez nem tartozik a szülőkre?
Ma eljött értem, elmentünk kocsikázni kicsit. Kértem, hogy menjen lassabban, mert tényleg nagyon gyorsan ment. Erre annyi volt a válasza, hogy "ezzel a kocsival bűn lassan menni, nem arra tervezték". Jó, már itt volt egy kis vitánk.
Utána nála voltunk és ahogy álltam a tükör előtt, elkezdte mondani, hogy újra elkezdhetnék edzeni, mert látszik rajtam a téli semmittevés. Erre az volt a válaszom, hogyha nem tetszik, kereshet mást nyugodtan, úgyis annyi a jelentkező (elég népszerű). Megjegyezte, hogy annak biztos örülnék, végre szabad lenne a pálya XY-nak (egy srác, akivel jóban vagyok, de tényleg csak barátság). Megsértődött, aztán elkezdtünk más miatt is veszekedni és felpofozott...
Nagyon kiborultam, elkezdtem sírni, aztán nem is engedtem, hogy hazahozzon. Azóta hívogat, ír mindenhol, de ez most sok volt... Itthon érzik, hogy valami baj van, de nem tudom, elmondjam-e. Nem igazán beszélek arról, ha valami gondom van a barátnőimmel, barátommal (ami ritka, bármilyen hihetetlen), mert én hiába bocsájtok meg könnyen, anya nem olyan és nem akarom, hogy emiatt feszültség legyen, ha valaki jön hozzánk.
Csak ez azért nem egy olyan mindennapos veszekedős téma, amire pár nap múlva már nem is emlékszem...
17L (3 éve vagyunk együtt)
#60 "Szándékosan nem foglaltam állást elmondja - ne mondja ügyben," - na de pont az a kérdés:
"Megmondjam, hogy felpofozott a barátom? Vagy ez nem tartozik a szülőkre?" - ott van agy betűkkel fent.
... azt egyáltalán nem kérdezte a Kérdező, hogy szakítson-e, arra csak elkezdték neki kéretlenül osztani az eszet...
Utolsó, ezer bocsánat, hogy nem ültem egész nap a gép előtt.
Hajnalban több óra sírás után sikerült elaludnom, ma felkeltem fél 10-kor, iskolában voltam, utána elmentem különórára, majd tornázni, nemrég értem haza, jelenleg a válaszokat olvasgatom, mert nem számítottam ennyire.
Majd ha lesz több időm, leírok részletesen mindent, próbálok majd reagálni a válaszokra is, de most tanulnom kell.
Azonnal hagyd ott, nem éri egy ilyen vadbarommal együtt lenni. Nincs idősebb tesód vagy nagybácsi, nagynéni,haver akibe megbízol és helyre tudná picit pofozni a srácot de legalább annyira hogy mégegyszer a közeledbe se merészkedjen. Apukádnak is szólhatsz.
Ha ilyen történe unokahúgommal vagy a húgommal én nő létemre olyat mutatnék a nagymenős srácnak hogy azt megemlegetné. Pedig nő vagyok. Hány éves ez a vadbarom?
Bocsi, nem olvastam el az előző válaszokat. A lényeg: ne haragudj, de ez a "kapcsolat" egy nagy rakás sz.@r, még a pofon nélkül is. Tiszta feszkó az egész, amit ráadásul egymásnak okoztok, konkrétan szívjátok egymás vérét. Tulajdonképpen minek is vagytok együtt?
A pofonról: itt nem az a kérdés, hogy a szülőkre tartozik-e, hanem hogy mikor hozom el a cuccaimat haza... merthogy nem várnám meg a másodikat, az tuti. Ha anyu-apu megkérdezi, hogy miért dobtam, akkor megmondom, hogy ezért. És azt mondanák, hogy nagyon helyes, ill. apámat valahogy vissza kellene fogni, hogy ne verje agyon.
Ilyen nincs, hogy megütöm a nőt, akit elvileg szeretek, basszus... méghogy megbocsájtás... na ne már. Ha már most velem ilyen agresszív (amit egyébként valszeg a velem való sz.@r kapcsolat hozott ki belőle - ami nem mentség!), mi lesz később...? Ha sír a gyerekünk, és nem tudom elhallgattatni, akkor mi lesz...? Még egy pár kérdés: te tényleg nem félsz tőle ezután, és tényleg azt hiszed, hogy többet nem fog megütni? Gondolod, hogy nem fogsz összerándulni a következő veszekedésnél, mondjuk egy hirtelen mozdulatánál? Nem érzed, hogy ez mennyire megalázó? Nem látod, hogy a párod rohadtul nem tekint téged egyenrangú partnerének?
Nem vagyunk együtt, de nagyon teper...
Nőnapra is kaptam egy hatalmas doboznyi rózsát a kedvenc helyemről, plusz két koncertjegyet egy olyan helyre, ahová eddig nem akart eljönni velem.
Beszéltem vele erről, hogy ez tőle nagyon rosszul esett és fogalmam sincs, hogy hányadán is állunk, meg hogyha szeptemberben összeköltöznénk, mi a garancia arra, hogy akkor nem azért fog megütni, mert rossz napja volt és én pont útban voltam, vagy valami.
Három évet és még több évnyi barátságot nem akarok csak úgy "kidobni", de ő is érzi, hogy ezt nagyon nem így kellett volna. Most elég köztes állapot van, nem vagyunk együtt, de külön sem.
Anyáékat végül nem avattam be a részletekbe, csak annyira mondtam, hogy volt egy nagyon csúnya veszekedésünk és most egy ideig nem jön hozzánk sem hétköznap, sem családi bulikon.
Kérdező (#68) nekem tetszik, szóval szerintem teljesen jól csináltad eddig. Értelemszerő - szerintem - hogy az ember nem dob egy 3 éves kapcsolatot 1 db akármennyire randa veszekedésért se, de ugyanakkor az is jogos, hogy érezze csak át, hogy nagyon csúnyán viselkedett, és ilyent még egyszer nem tehet.
Na, én a magam részéről drukkolok nektek, hogy sikerüljön túlélnetek ezt a kapcsolati krízist:) (és ezért fognak a többiek lepontozni:)))
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!