Megmondjam, hogy felpofozott a barátom? Vagy ez nem tartozik a szülőkre?
Ma eljött értem, elmentünk kocsikázni kicsit. Kértem, hogy menjen lassabban, mert tényleg nagyon gyorsan ment. Erre annyi volt a válasza, hogy "ezzel a kocsival bűn lassan menni, nem arra tervezték". Jó, már itt volt egy kis vitánk.
Utána nála voltunk és ahogy álltam a tükör előtt, elkezdte mondani, hogy újra elkezdhetnék edzeni, mert látszik rajtam a téli semmittevés. Erre az volt a válaszom, hogyha nem tetszik, kereshet mást nyugodtan, úgyis annyi a jelentkező (elég népszerű). Megjegyezte, hogy annak biztos örülnék, végre szabad lenne a pálya XY-nak (egy srác, akivel jóban vagyok, de tényleg csak barátság). Megsértődött, aztán elkezdtünk más miatt is veszekedni és felpofozott...
Nagyon kiborultam, elkezdtem sírni, aztán nem is engedtem, hogy hazahozzon. Azóta hívogat, ír mindenhol, de ez most sok volt... Itthon érzik, hogy valami baj van, de nem tudom, elmondjam-e. Nem igazán beszélek arról, ha valami gondom van a barátnőimmel, barátommal (ami ritka, bármilyen hihetetlen), mert én hiába bocsájtok meg könnyen, anya nem olyan és nem akarom, hogy emiatt feszültség legyen, ha valaki jön hozzánk.
Csak ez azért nem egy olyan mindennapos veszekedős téma, amire pár nap múlva már nem is emlékszem...
17L (3 éve vagyunk együtt)
ez elég durva. ő szabálytalankodik, beszólogat az alakodra, és még fel is pofoz...
ez az utóbbi a legdurvább... sajnos aki egyszer képes ilyenre,az legközelebb is meg fogja tenni... ezt mérlegeld...
En is lanyos szülökent, örülnek es törekszem, h ilyesmiben megbizzanak bennem a lanyaim es ha ilyesmi törtenne, reszletesen elmondjak. Törekednek nem okoskodni azonnal, hanem meghallgatni, mit gondolsz erröl, mit akarsz igy töle, hogyan döntessz. Ha ezek utan a fiuval kibekültök, nyilvan jobban figyelem ilyen szempontbol, de elötte en nem ereztetnem vele, plane nem tennem szova, hiszen bizalmasan tudtam meg, tekintettel a lanyomra.
A ferjem viszont biztos kitekerne a nyakat gyökerestül.
Nökent pedig azt gondolom, az ilyen ember nem melto hozzam, nem erdemel meg, es amit irtak, ha egy aprosag miatt elveszitette az önkontrolljat, mi lesz a nagy dolgokban? Az en ferjem sztem nem a türelem mintakepe, sajnos nagyon indulatosan kepes lereagalni hirtelen dolgokat, de meg "nagy dolgokban" sem fordult elö, h megütött volna 15 ev alatt. Tehat gondold jol meg...
Áh én nem. Mi nagyon agressziómentes család vagyunk. Én is lány vagyok. Nem szeretném, hogy apum hülyeséget csináljon. Értem bármit megtenne. De szakítanék az 100%. Életemben nem ütöttek még meg.
23L
Én az eljövetelkor közöltem volna a pasival hogy most látott utoljára ne is próbálkozzon semmivel.
Otthon nyilván megkérdeznék hogy mi történt, elmondanám és örülnének hogy ott hagytam azt az állatot.
Alapból úgy neveltek hogy ne tűrjek semmi féle bántást/megalázást/kihasználást. Remélem nem bocsájtasz meg neki
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!