Megmondjam, hogy felpofozott a barátom? Vagy ez nem tartozik a szülőkre?

Ma eljött értem, elmentünk kocsikázni kicsit. Kértem, hogy menjen lassabban, mert tényleg nagyon gyorsan ment. Erre annyi volt a válasza, hogy "ezzel a kocsival bűn lassan menni, nem arra tervezték". Jó, már itt volt egy kis vitánk.

Utána nála voltunk és ahogy álltam a tükör előtt, elkezdte mondani, hogy újra elkezdhetnék edzeni, mert látszik rajtam a téli semmittevés. Erre az volt a válaszom, hogyha nem tetszik, kereshet mást nyugodtan, úgyis annyi a jelentkező (elég népszerű). Megjegyezte, hogy annak biztos örülnék, végre szabad lenne a pálya XY-nak (egy srác, akivel jóban vagyok, de tényleg csak barátság). Megsértődött, aztán elkezdtünk más miatt is veszekedni és felpofozott...

Nagyon kiborultam, elkezdtem sírni, aztán nem is engedtem, hogy hazahozzon. Azóta hívogat, ír mindenhol, de ez most sok volt... Itthon érzik, hogy valami baj van, de nem tudom, elmondjam-e. Nem igazán beszélek arról, ha valami gondom van a barátnőimmel, barátommal (ami ritka, bármilyen hihetetlen), mert én hiába bocsájtok meg könnyen, anya nem olyan és nem akarom, hogy emiatt feszültség legyen, ha valaki jön hozzánk.

Csak ez azért nem egy olyan mindennapos veszekedős téma, amire pár nap múlva már nem is emlékszem...

17L (3 éve vagyunk együtt)