Mit javasoltok a túléléshez?

Hát jó.

Ahogy érzed. De akkor meg ne panaszkodj, hogy milyen rossz, mikor te is tudod, hogy ebből csak egy kiút van, mégpedig az, ha te elköltözöl. Ők már túl idősek ahhoz, hogy megváltozzanak és ezt ne is várd el tőlük.

Vagy megszoksz, vagy megszöksz.

Azaz: vagy elviseled, hogy ilyen lesz az egész életed, vagy lelépsz te is, mint az a rokonod, aki nem bírta őket elviselni.

Ennél kevésbé nyers választ nem tudok adni, mert ahogy egyre öregebb leszel, úgy egyre jobban hozzászoksz ehhez, egyre kevésbé változtatsz, és szerencsétlen esetben, mire vége lesz a egyetemnek, már eljutsz arra a pontra, hogy nem fogsz tudni változtatni, és nem tudsz kitörni az energiavámpírok közül.

Ezt most nem hiszed el nekem, de sajnos így van.

Szóval amíg neked az fontosabb lesz, hogy anyád máshogy érzi magát, ha te a másik szobában vagy, addig úgyis maradni fogsz... és ennyi. Attól még, hogy lelépsz, tarthatnád vele a kapcsolatot, csak csökkentve az adagot. Miért nem mondod nekik azt a kötelező skypeokra, hogy te most tanulsz...? Nem is értem. Az első 30 alkalommal biztos lázadnak majd, de ha kitartó lennél, keresztülverhetnéd a dolgot.

Az addig tartó időszakra:

el kellene kezdened leválni!

Ha minden átmenet nélkül majd lelépsz, nem fogja megoldani a problémáidat, csak tönkrevágod a kapcsolatotokat.

Ehelyett az kellene, hogy fokozatosan egészségesebb irányba tereld azt.

Nem, nem egészséges naponta skypolni, és minden hétvégét fix programként velük tölteni, amikor nem élvezed.

Nem, nem igaz, hogyha ezeket nem teszed, akkor kevésbé szereted őket.

Élni és élni hagyni! Ízlelgesd ezt a mondatot!

Lassan tanulj meg NEMET mondani. Nem egyszerre, hanem fokozatosan szoktatva őket. Nem a levegőbe beszélek, tapasztalat, s így lehet csak elérni azt, hogy élhesd az életedet és ők se sértődjenek halálra, amiért a "pici kis gyermekük, unokájuk" önálló életet kezdett. Ha nem így teszel, úgy fogják megélni, amikor lelépsz, hogy elhagytad őket, hátat fordítottál nekik...

Szia!

Már nem is nagyon emlékszem a kérdésedre, de valamit le kell írnom.

Ne hallgass azokra a válaszolókra, akik megpróbálnak elbizonytalanítani az érzéseidben. Tényleg nagyon gáz, amit leírtál és Én átérzem, hogy szorult élethelyzetben vagy. Nagyon kevés olyan ember van, aki kellően mélyen megérthetné az ilyen családi viszályokat, és mégis ők osztogatják a nesze semmi fogd meg jól tanácsaikat vagy az oltogatásaikat. A családod, a környezeted igen diszfunkcionális. Ezt továbbra is csak nagy nehézségek árán fogod tudni majd kezelni. Tudd, hogy a családi rendszer "nagyobb" nálad és nehéz benne lavírozni.

Minden jót!

Elég arrogáns vagy, kérdező. De ez természetes, magamról tudom, hog milyen egy ehhez hasonló helyzet. Mikor utáljuk a környezetünket es nem találjuk a helyünket. Plusz, tanácsot kérünk, de olaj a tűzre, ha olyan válaszokat kapunk, amik betalálnak. Pl.hogy már el kellett volna menned. Senki nem idogepre gondolt, hanem hogy mar itt az ideje. Azt természetesen nem várhatod, hogy egy kerdesedbol mindenki mindent tudjon, arra az egy százalékra tudnak válaszolni, amit magadról elarultal. Amint te meg pláne nem tudhatod a valaszaikbol, hogy a saját életükben gondok vannak, amiatt adnak olyan választ, amilyet.

Szoval a haragodat a valaszolokra irányítod most.

Pedig a fontos az volna, hogy eldöntsd, mit akarsz es mit nem, es el hidd, hogy jogod van a saját életedet élni. Hogy megmondhatod, hogy most nem skypeolsz, nem vasarolsz, vagy kéred a pénzt, amit dedanyad rad hagyott, Mert az a tied. Pokoli nehéz és ijesztőnek tűnik, de menni fog, csak el kell kezdeni. Hajra!