Mit javasoltok a túléléshez?

Anyukámmal élek kiskorom óta, egyedül nevel, mert apu elhagyott minket. Eléggé antiszociális, depressziós nő és a nagyszüleim is lelkileg sérültek. A hetem abból áll, hogy áldom az eget ha délután vagy este van egyetemi előadásom, mert nem kell itthon lennem. Ugyanis a napom második fele úgy telik, hogy kitakarítok gyorsan, anyu hazaér és másfél óráig hallgatom, hogy mennyire utálja a munkahelyét és megint milyen sz*rságokkal telik a napja. De ez így mindennap... pár órával később meg szereti a munkáját csak hát olyan idiótákkal dolgozik ennyi. Minden egyes nap 17:50-kor nekem fel kell lépnem skypera és a nagyszüleinkkel beszélni 10-15 perceket. De semmi értelmes csak éppen kb. ki mit evett vagy éppen arról, hogy már megint valahol időseket öltek meg mer benne volt ám a híradóban és őket is majd tuti vagy arról, hogy már nem sok van hátra nekik és hamarosan megfognak halni( kb 10 éve ez a hülyeség megy)vagy egymással veszekednek és azt kell hallgatnom. Rohadtul unom, legszívesebben elsírnám magam és elküldeném őket néha a halál f......, hogy csak a nyavalygás megy mindenért semmi más. Karácsonykor mikor vásárolni mentünk mama bejelentette, hogy ő érzi meg fog halni szentestén én mg a bevásárló központ közepén 22 éves létemre sírva fakadtam és kértem hagyják már ezt a hülyeséget abba, mert már lelki nyomorék leszek de semmi akkor 1-2 napig nem hallgattam aztán minden kezdődött elölről. Néha már a szememmel próbálom őket megölni ha felhozzák olyankor meg röhögve mondják, hogy " jajj ne mondjuk, mert nem szereti". Mert ki az,aki igen?? Plusz abból áll a hétvégém, hogy szombaton délelőtt elmegyünk közösen bevásárolni mindannyian. Akkor aztán az igazi tuti, mert jön ki mindenkiből minden. Aztán este megint skype. Vasárnap délben skype, délután kötelező jelleggel látogatás majd este megint skype. Szeretem én őket és talán nem is zavarna ez a fajta ragasztózás a családhoz ha normálisak lennének. De mind beteg mentálisan és tudom, hogy már én is az vagyok de nem akarok és próbálok tenni ellene de rohadt nehéz. Márciusban elkezdek melózni de sajnos egyetem mellett még éjszakázással se tudok annyit összeszedni, hogy külön menjek és legyen pénzem albérletre, rezsire meg kajára, mert kb. 60 ezret tudok majd keresni. Plusz azért fájna is anyát egyedül hagyni, mert mindig mondja mikor elmegyek, hogy mennyivel másabb ha itt vagyok a másik szobában. Nem szólunk egymáshoz semmit csak hát a tudat neki... Amúgy szeretnek és megadnak mindent, amit tudnak és én is próbálok segíteni de ez a része megöl és olyanná válok már, mint ők.