Szerintetek ettől rossz szülők vagyunk?

Egy nagy családi összejövetel hatalmas vitába torkollott. Az unokatestvéreméknek és nekünk egyidős lányunk van, 18 évesek. Az ő lányuknak egy éve van komoly kapcsolata. A mi lányunknak 4 hónapja lett egy barátja, mindent megbeszél velem a lányom. A lényeg, hogy a családi összejövetelen szóba került a lányok magánélete, unokatestvérem kifejtette, hogy arra neveli a lányát, hogy egy férfit szeressen egész életében, csak azzal szexeljen akihez hozzá is megy...stb. Ez rendben is van, senki nem szólt egy rossz szót sem, de unokatestvérem megkérdezte én hogy állok hozzá a témához, hiszen már a mi lányunknak is kapcsolata van. Én elmondtam a véleményem, hogy én boldog életet szeretnék a lányomnak, ezért sosem utalgatnék neki arra, hogy hozzámenjen az első szerelméhez. Ha visszaemlékszem 18 éves kori önmagamra, nem is tudtam igazán mi a szerelem, ennyi idős korban amit érez valaki, az inkább kíváncsiság, izgalom..stb. Én inkább arra tanítom a lányom, hpgy olyan fiúval veszítse el a szüzességét, aki szereti, tiszteli őt, akivel egy szép élmény marad majd örökre, hogy úgymond szeresse is majd a szexet, ne házastársi kötelességből tegye. A válasz erre az volt, hogy én meg a férjem riba*cot nevelünk a lányunkból. A társaság fele (kb anyuék, tesómék) velünk értettek egyet , a másik fele meg velük. Ti mit gondoltok a témáról? Nektek is ennyire rosszul esne ha a család előtt minősítenek mint szülőt? Én sem mondtam az ő neveléséről, hogy szerintem nevetséges, és arra nevelik a lányukat, hogy a nő teljesen rendelje alá magát a férfinak, és soha az életben ne élvezzen semmit, mert neki azt nem szabad.