Szerintetek ettől rossz szülők vagyunk?

Ezzel annyit érnek el, hogy ha a lányuknak párkapcsolati gondja lesz, nem számíthat rájuk.

Mi lesz akkor a véleményük, ha a házasság után derül ki, hogy a szex pocsék? Élje le a lánya úgy az életét, hogy soha nem tudja meg, milyen testileg is kielégülni?

Durvább eset: mi van, ha házasság után 2-3 évvel elcsattan az első pofon, és aztán rendszeres lesz a verés? Meg kell maradni mellette, mert a szülei nem támogatják a válást?

Már pedig sok férfinél csak évekkel később kattan el valami, nem kezdik rögtön vadállatként az udvarlást.

Akkor mi van, ha a férjről kiderül, hogy félrelépett? Esetleg rendszeresen megteszi?

Akkor is nyelni kell, mert a jó feleség mellett biztos ilyet nem tenne, ő is hibás?

A legjobb az egészben, hogy az a szerencsétlen lány abban se lehet biztos, hogy ha baj van, hazaköltözhet.

Rengeteg, ezer és egy oka lehet, ha házasságkötés után évekkel, évtizedekkel később tönkremegy egy kapcsolat, és ilyenkor jobb kilépni.

Lehet, az unokatesódék házassága is ilyen: már csak azért nem válnak, mert mit szólnak majd az emberek...

Az ilyen embereket rettentő szánalmasnak tartom.

Az külön ciki, ha ő henceg azzal, hogy őrizgeti a lánya szüzességét a házasságig. Ezt mindenki maga döntse már el, ne az anyja! És mellé még belemásznak ilyen intim dologba, másokat is faggatnak, mikor ez illetlenség.

Szép kis família, ki tehetik a lányukat is az ablakba...

Amúgy mindig azok a nők ilyen hisztérikák, akik nincsenek rendesen lerendezve. ;)

Érdekes,nekem a szüleim sosem beszéltek nekem olyanokat, hogy kivel és hogy feküdjek le, főleg nem egy családi összejövetelen.

Jézus a kereszten.

Én meg nem szeretem, hogy a szexet egy olyan hatalmas érzelmi dolognak állítanak be egyesek.

Hogy az első csak azzal legyen, akit imádsz, meg ilyenek. Pont ezt tartom hülyeségnek, mert véletlen lefekszik egy fiúval, akivel nem alakulnak jól a dolgai, majd utána fogja felfogni rossznak, mert azt hiszi, hogy ő nem volt elég jó, vagy hogy az ő (első) szexuális élménye nem olyan volt amiről mindenki papol.

Szerintem meg pont ezt nem kell valakibe belenevelni.

Én 16.5 évesen vesztettem el a szüzességem egy buliban, kissé ittasan egy haver sráccal, semmi érzelem, semmi nyálaskodás, és mégis jó élményként maradt meg. És nem lettem ribi se, egész életemben 4 férfival feküdtem le a férjemet is beleszámítva.

Szóval szerintem meg pont hogy nem kell a szexről úgy beszélni, mint valami mély dologról,mert ha lesz 1-2 rosszabb tapasztalata, majd csak rossz érzések lesznek benne, hogy ennek nem ilyennek kéne lennie.

A szex egy játék, egy élvezeti forrás, nem pedig egy misztikum.

Legelőször is azokkal értek egyet, akik azt mondják, erről egyáltalán nem kellett volna "családi kupaktanácsba" keveredni a rokonsággal.

DE! ha már...

Abszolút igazad van abban, hogy az unokatestvéredék ne minősítsenek, mint szülőt a más véleményed miatt (főként, hogy még konzervatív szemmel nézve sincs semmi alapjuk rá.

VISZONT

Te se minősítsd őket! Az, hogy valaki egy férfival képzeli az életét, az miért elítélendő? És miért jelent rögtön alárendeltséget és cselédséget?

Abszolút nem vagyok "cseléd" típus, sőt:)) Mégis 16 évesen beleszerettem valakibe (mert igen, 16 évesen is lehet komoly érzelmeket táplálni) és azóta ez a történet nálam ki van pipálva:) Közben persze tanultam, dolgoztam, előreléptem, néha ellentmondtam a páromnak:)) és egyáltalán nem érzem emiatt alrendelve vagy bármilyen módon "megrövidítve" magam. Sőt! Azt hiszem, igazán nagy ajándéka ez az életemnek.