Szerintetek mi vezethet ahhoz, hogy egy gyermek megölje a saját szüleit?

#49, igaz, de az a jelentős különbség, hogy az anyuka az elmúlt időszakban - mondjuk 1-2-3 évben - felnőtt ésszel, megfontoltan, átgondoltan hozhatta meg a döntéseit - a lánynak erre esélye sem volt, neki mindig is anyuci lépéseit kellett lereagálnia, ahogy tudta.

OFF: Köszi, de nem, nem vágyom újabb párkapcsolatra, jó nekem a meglévő is. Az meg természetes, hogy mindenkinek a véleményében benne van a saját megélt élettapasztalata is, a tiédben is, az enyémben is, meg minden fórumra író és nem íróéban is:)

... olvasd el még egyszer, a "felnőtt ész" az anyukáról íródott...

Egyébként meg rólam valszeg ugyanazt tartotta a külső személélő, amit itt a lány életéről írogattok, más egy kapcsolatot kívülről nézni, és nagyon más benne élni. Látod, ez is egy élettapasztalat:) Őszintén kamaszként mindig azokat irigyeltem, akiket "le se", mert nekik legalább volt esélyük a saját életüket élni a saját értékrendjük szerint a "most még nem érted, de majd ha felnősz, majd akkor hálás leszel érte" cimkézésű erőszak helyett...

#50 ", hogy az az iskola ahova járt, egy igen jó nevű hely," - most őszintén, szerinted ez a LÁNYNAK fontos volt? A párválasztásából se erre következtetek....

"Te csak azt tudod amit a média leírt,de én ismertem korábban is őket, láttam hogy az anyukája mi mindent megtett a lányért, akinek a viselkedésében nem igazán volt köszönet." - khmmm, most akkor mindent megtett a LÁNYÉRT, vagy mindent megtett a SAJÁT elképzeléseiért? Mert ez ugye nagyon nagy kettő... ezt nem szokták sok esetben felfogni a szülők, amikor épp "csak jót akarnak", meg a külvilág se nagyon, és ekkor jön a "pedig ki volt nyalva a"... holott lehet, hogy valójában csak békén kellett volna hagyni, akármennyire is ellenkezik ez a szülő(k) elvárásaival.

#55, elvi ellenvetésem nem lenne, de gyaníthatóan, mire kiszabadul, se ő nem lesz örökbe fogadható korban, se én örökbefogadó korban:)))

Egyébként meg tényleg nem érted, ha én "rosszfiú" akarok lenni mert az szerintem jobb, a szüleim meg hatalmi szóval a "jófiúság" felé nyomnak, azt nem értem teszik, hanem ELLENEM. Még akkor is, ha neked úgy tűnik, hogy "mit meg nem tesznek értem..."

Na, ennél egyszerűbben már tényleg nem tudom megfogalmazni...

"14 éves lányán már 6 pasi végigmenjen, kiszökdössön otthonról, drogozzon és verje az anyját?" - a szexuális élete teljesen jogszerű, elég szégyen, ha szökdösnie kell valakinek az otthonából, a drogtémánál kérdés, hogy kipróbálásról vagy rendszeres fogyasztásról van szó, a másik ember verése meg biztosan nincs rendben... akkor se, ha a szülő veri a gyereket, meg akkor se, ha a gyerek a szülőt.

" mert ezzel hű de milyen jót teszek neki, hogy nem szabok korlátokat" - ja, te nyilván biztos vagy benne, hogy "majd ha felnő, majd akkor megérti, majd akkor hálás lesz érte" - de elárulom, hogy ez a ritkább eset.

Én lazán megegyeztem volna a lánnyal, hogy amíg az iskolában nincs komoly gond, én nem fogok beleszólni a jövés-menésébe és a szexualitásába, cserébe meg a többitől legyen szíves ő tartózkodni. És akkor ez egy korrekt dolog, win-win, mindketten nyerünk.

" Nem tudom hol tartana most a világ ha minden kamaszt szabadon engednénk" - valamint "ó, idők, ó erkölcsök", szól a 2000 éves siránkozás, amit minden idősebb generáció előad minden fiatalabbról.

"Egyébként meg hiába lesz nagykorú, befogadhatod hogy veled éljen... legfeljebb leszúr téged is.. nagy dolog, nem szabad korlátozni igaz?" - ja.... ennek spec NULLA esélye lenne ebben a teljesen elméleti esetben, mivel magam is elszenvedője voltam a "csak jót akaró" szülői attitűdnek, tudom, hogyan lehet kikerülni azt.

#59, hiába töröm az agyam, képtelen vagyok rájönni, hogy mi köze van egymáshoz a szexnek, a szerelemnek, meg az iskolai előmenetelnek... egyszerűen nem jön össze, no...

Ha meg olyan jó iskolába járt, ahogy állítjátok, akkor biztosan tud róla - alapban mondjuk a szülőtől kellene - hogy a szexbe bele van kódolva a terhesség lehetősége, és nyilván tisztában van a védekezés módszereivel is.

A drogot én az alku "nem" felére soroltam az előbb, de tudni kell azért, hogy más dolog a kipróbálás, és más a rendszeres használat.

"Ez lenne a megfelelő nevelési módszer?"

Erről látod fogalmam sincs, de azt gondolom - és így is tettem az életben - hogy aki használni nem tud, az legalább ne ártson, ha valamit nem tud megadni, akkor legalább ne korlátozzon...