Hogyan győzhetném meg a szüleimet, hogy majd egyetem után kiengedjenek dolgozni külföldre?

Nagyon vágyom ki, ha nem is egy egész életre, de pár hónapra mindenképpen, tapasztalatot szerezni. Viszont ha 5 évig gyűjtögetek is, 2 millió édes kevés. A szüleim gazdagok, nekem nincs munkám (egyetem mellett nem érdemes), így teljesen rájuk vagyok szorulva anyagilag.

Szeretem őket, de...sokszor leuralóak és az egész életemet irányítani akarják. Már megvan egy kis lakás, ami fenn van tartva (nekem vagy a tesómnak), és ők már eltervezték h én itt fogok dolgozni, ebben a városban, jó lesz ez így, a kocsit is ideadják. Ezt én nagyra értékelem tényleg, de van lehetőség kint is dolgozni, sokan mennek közülünk, rengeteg rá a példa, és nagyon akarok én is! A nyelvtudásom megvan hozzá, a jegyeim is jók. Már csak az kellene, hogy ők is besegítsenek a kezdeti költségekhez...

Nem ronthatok rájuk, mert ha igen, mindent elvesznek tőlem...Hogyan tudnám nekik szépen lassan adagolni, hogy majd egyszer ki szeretnék menni? Hozzáteszem: már a giminél ezt eljátszottuk, hogy én hova, melyik városba szeretnék menni, mert annak az egyeteme híres, sokkal színvonalasabb, és évekig könyörögtem, hogy engedjenek oda. Mégsem...megfenyegettek, hogy akkor az utcán fogok élni és úgy vegyek magamnak kaját, ahogyan akarok...és a közelebbibe kellett jönnöm. És ez...megbocsáthatatlan.

Tudom, biztosan megosztóak lesznek a vélemények, és a félreértések elkerülése végett: én tisztelem a szüleimet és értékelem a fáradozásukat. Viszont az, hogy a szüleim, nem jogosítja fel őket arra, hogy felnőttként is a tulajdonukként kezeljenek (és ez az egész felnőttkorra vonatkozik, ugyanezt csinálják a nagyszüleim apával...)! A saját életemet szeretném élni, a saját döntéseimmel, kihasználva a lehetőségeket. Nem pedig egy már általuk születésemkor meghatározott terv szerint. Kelepcében érzem magam...

Kérlek, segítsetek, hogyan lehetne őket meggyőzni!