Hogyan győzhetném meg a szüleimet, hogy majd egyetem után kiengedjenek dolgozni külföldre?
Nagyon vágyom ki, ha nem is egy egész életre, de pár hónapra mindenképpen, tapasztalatot szerezni. Viszont ha 5 évig gyűjtögetek is, 2 millió édes kevés. A szüleim gazdagok, nekem nincs munkám (egyetem mellett nem érdemes), így teljesen rájuk vagyok szorulva anyagilag.
Szeretem őket, de...sokszor leuralóak és az egész életemet irányítani akarják. Már megvan egy kis lakás, ami fenn van tartva (nekem vagy a tesómnak), és ők már eltervezték h én itt fogok dolgozni, ebben a városban, jó lesz ez így, a kocsit is ideadják. Ezt én nagyra értékelem tényleg, de van lehetőség kint is dolgozni, sokan mennek közülünk, rengeteg rá a példa, és nagyon akarok én is! A nyelvtudásom megvan hozzá, a jegyeim is jók. Már csak az kellene, hogy ők is besegítsenek a kezdeti költségekhez...
Nem ronthatok rájuk, mert ha igen, mindent elvesznek tőlem...Hogyan tudnám nekik szépen lassan adagolni, hogy majd egyszer ki szeretnék menni? Hozzáteszem: már a giminél ezt eljátszottuk, hogy én hova, melyik városba szeretnék menni, mert annak az egyeteme híres, sokkal színvonalasabb, és évekig könyörögtem, hogy engedjenek oda. Mégsem...megfenyegettek, hogy akkor az utcán fogok élni és úgy vegyek magamnak kaját, ahogyan akarok...és a közelebbibe kellett jönnöm. És ez...megbocsáthatatlan.
Tudom, biztosan megosztóak lesznek a vélemények, és a félreértések elkerülése végett: én tisztelem a szüleimet és értékelem a fáradozásukat. Viszont az, hogy a szüleim, nem jogosítja fel őket arra, hogy felnőttként is a tulajdonukként kezeljenek (és ez az egész felnőttkorra vonatkozik, ugyanezt csinálják a nagyszüleim apával...)! A saját életemet szeretném élni, a saját döntéseimmel, kihasználva a lehetőségeket. Nem pedig egy már általuk születésemkor meghatározott terv szerint. Kelepcében érzem magam...
Kérlek, segítsetek, hogyan lehetne őket meggyőzni!
Ha nincsenek nagy igényeid, 2 millióból 3-4 hónapig el lehet lenni meló nélkül is bárhol. Ha eleve úgy mész ki, hogy van állásod, nem értem, mit parázol. El kell dönteni, hogy mi a fontosabb: a saját életedet élni, vagy azt, amit a szüleid eléd szabnak, 40-45 éves korodig, cserébe viszont a s.gged alá tolnak mindent.
Az nem megy, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon. Az önállóságra szoktatást kezdheted azzal, hogy keresel olyan nyári melót, amit tőlük távol végezhetsz ottlakással, mondhatod azt is, hogy nem a pénz miatt, hanem tapasztalatot akarsz gyűjteni.
,,Nagyjából ugyanazt írtuk le. Nem tudsz/mersz kiállni magadért. "
Sajnálom, hogy így gondolod. De attól tartok, nagyon nem ismered a szüleimet :) Itt nem arról van szó, hogy megmondják, hogy nem. Itt arról van szó, hogy ,,addig élhetsz, míg azt teszed, amit mondok, vagy tönkreteszlek, kisemmizlek, agyonütlek". És apától kitelik, az egész család fél tőle...ezért gondoltam csak a szép meggyőzésre és a csendes lelépésre. Szeretem őt úgy ahogy, de rettenetesen félek tőle. Agresszív, lobbanékony, a kutyákat is veri. Régen nagyon durva büntetéseket csinált és lelkileg többször megalázott. Az is baj, hogy nem fiúnak születtem...Persze biztosan ezzel rajtam vezeti le ugyanazt a feszültséget, mint amit ő kapott a saját szüleitől, és hogy őt mind a napig irányítják, de ez az én helyzetemen nem sokat javít...nem szoktunk mélyebb dolgokról beszélgetni, mert én úgysem értenék együtt az ő kegyetlen náci felfogásával, de mind1 is. Á. Nehéz.
#11! Köszi, ez igazán jó ötlet :)
És Németországba is elég 2 millió kezdésnek?
Én is hasonló helyzetben voltam. Ha jó anyagi körülményeid vannak, nehezebb elhatározni és nekivágni a világnak. Pedig muszáj lesz, ha fel akarsz nőni, mert így kb. akármeddig el lehet lenni a szülők pénzén.
Sokan vannak, akik így csinálják, de ha te a saját életedet akarod élni, akkor bizony fel kell vállalni olyan gyűrődést/nehézségeket, amikkel eddig nem találkoztál sose (tapasztalat).
de ígen, babam, veled van a gond. amig ennyire hagyod magad iranyitani, addig fognak is. ideje lenne felnonod, ha mar ay orvosira jarsy.
de mindegz, te tudod, de ha nem akarsy kiallni magadert, a te dolgod, csak akkor nem kell sirankoyni, hogy jaj, nem tudok diakmenloyni, nincs penyem, stb.
Kedves #19-es! Alapvetően egyetértenék Veled, mert rengeteg gyenge akaratú, lusta és irányíthatóbelkényeztetett gyerek létezik. Én viszont nem tartozom eme kategóriába. Itt arról van szó, hogy apánál a hatalom, míg nincs munkám. Már megpróbáltam ellenállni szépen is, mérgesen is, de sajnos mindig vosszaélt a helyzetével. A szomorú valóság az, hogy innen csak menekülni lehet. Ha majd lesz munkám, a szemébe mondom az igazat, higgadtan.
Egyébként, #19-es, nem kéne ennyire lenézően beszélni velem. Nem könnyű nekem sem, hidd el, hogy bármi tervem volt az életben, mindig leszólták. ,,Minek akarsz te zongorázni? Felesleges!" És lám, suli után megtanultam egyedűl titokban (felvételekről, videókról, kottákból). Akkor: minek akarsz te sportolni? Inkább segítenél itthon, ha ennyire sok az energiád!" És azon kívül, hogy nap mint nap besegítek, eljárok sportolni az egyetemen, mert szeretem csinálni!
Rosszul esik, hogy ők nem értékelnek semmit...Soha egy fellépésemre nem jöttek el, se sehova! Eltartanak anyagilag, de az érzelmi dolgokat nem értékelik...nem is ismernek. Az orvosira is azt mondták, hogy nem nőnek való és sose leszek elismert. De én semmi mást nem csinálnék! Ès tessék, itt vagyok!
Kicsit irigylem azokat, akik mindent elmondhatnak a szüleiknek, mint egy barátnak. Én nem. Olyan, mintha az én èletemet akarnák élni, rámerőltetve a gondolkodásukat és az álmaikat. De èn ebből nem kérek. Ismerem magamat, tudom, mit szeretek, mik a céljaim és teszek értük! És...jó lenne a szülői elismerés. Aki azt mondja, nem kell, hazudik...
Áh, hagyjuk. A lényeg akkor, hogy titokban kell gyűjtögetnem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!