Hogyan győzhetném meg a szüleimet, hogy majd egyetem után kiengedjenek dolgozni külföldre?
Nagyon vágyom ki, ha nem is egy egész életre, de pár hónapra mindenképpen, tapasztalatot szerezni. Viszont ha 5 évig gyűjtögetek is, 2 millió édes kevés. A szüleim gazdagok, nekem nincs munkám (egyetem mellett nem érdemes), így teljesen rájuk vagyok szorulva anyagilag.
Szeretem őket, de...sokszor leuralóak és az egész életemet irányítani akarják. Már megvan egy kis lakás, ami fenn van tartva (nekem vagy a tesómnak), és ők már eltervezték h én itt fogok dolgozni, ebben a városban, jó lesz ez így, a kocsit is ideadják. Ezt én nagyra értékelem tényleg, de van lehetőség kint is dolgozni, sokan mennek közülünk, rengeteg rá a példa, és nagyon akarok én is! A nyelvtudásom megvan hozzá, a jegyeim is jók. Már csak az kellene, hogy ők is besegítsenek a kezdeti költségekhez...
Nem ronthatok rájuk, mert ha igen, mindent elvesznek tőlem...Hogyan tudnám nekik szépen lassan adagolni, hogy majd egyszer ki szeretnék menni? Hozzáteszem: már a giminél ezt eljátszottuk, hogy én hova, melyik városba szeretnék menni, mert annak az egyeteme híres, sokkal színvonalasabb, és évekig könyörögtem, hogy engedjenek oda. Mégsem...megfenyegettek, hogy akkor az utcán fogok élni és úgy vegyek magamnak kaját, ahogyan akarok...és a közelebbibe kellett jönnöm. És ez...megbocsáthatatlan.
Tudom, biztosan megosztóak lesznek a vélemények, és a félreértések elkerülése végett: én tisztelem a szüleimet és értékelem a fáradozásukat. Viszont az, hogy a szüleim, nem jogosítja fel őket arra, hogy felnőttként is a tulajdonukként kezeljenek (és ez az egész felnőttkorra vonatkozik, ugyanezt csinálják a nagyszüleim apával...)! A saját életemet szeretném élni, a saját döntéseimmel, kihasználva a lehetőségeket. Nem pedig egy már általuk születésemkor meghatározott terv szerint. Kelepcében érzem magam...
Kérlek, segítsetek, hogyan lehetne őket meggyőzni!
Nem értem, nyári szünetben miért ne lehetne dolgozni, meg néha suli mellett?
Amúgy barátnőm is szint nulla pénzzel ment ki au pairnek. Ha meg nem a pénz a gond, akkor semmi beleszólásuk, akár Kurdisztánba is mehetsz, felnőtt vagy.
Ha találsz jó munkát és dolgozol, akkor miért kevés az 5 millió? Csak az első hónapot kell előre finanszíroznod.
Diplomázz le, keress munkát és menj.
Nyáron itthon lakom, így azt kell tennem, amit mondanak. Dolgozni nem engednek, mert ,,ó kislányom, én egy nap elmegyek dolgozni, és többet megkeresek, mint egy átlag diák egy hónap alatt". Na tessék...csak ezt nem én kapom :/
Egyetemen mellett itt nem igazén van rá idő, örülök, ha mindent meg tudok tanulni, és rengeteg órám van...az ösztöndíjat is gyűjtögetem.
Örülök, hogy sokaknak sikerül kimenni kevesebb pénzből is, de most tegyük fel, kimegyek úgy, hogy már le van beszélve előre az állás:
- első hónapban még pénzt nem kapok
- kell egy lakás, albérlet vagy hasonlók
- gondoskodni kell a közlekedésről
- kell ruha
- étel
- biztosítás
- és ha minden kötél szakad, még haza is tudjak jönni.
Persze, könnyebb lenne, ha lenne kint ismerős :D Vagy ha legalább ketten mennénk ki dolgozni, egy helyre. De akkor is kell a pénz. Az egyik barátnőm mondta, hogy nem elég a 2 millió...:/
Bocsi, de úgy látom nem sikerült még felnőni.
Olyan nincs, hogy ilyen szinten irányítanak, csak ha hagyod magad. És neked így kényelmes, adjanak ők pénzt.
Elmész koliba, havi 10 e, elmész diákmunkára (másnak is sokat kell tanulni, elhiheted), és gyűjtögeted az ösztöndíjat.
Az átlag ember nem 2 milliós tőkével indul külföldre dolgozni, ha ezt megteheti, egyáltalán minek megy ki?
Ja, és nehogymár 23-24 évesen engedélyt kelljen kérnem, hogy külföldön dolgozhassak. Sokkal fiatalabb voltam, mikor már külföldön tanultam.
Ki kell állni magadért és tenni a céljaidért. Ennyi.
Figyelj, nagyjából hasonló helyzetben vagyok én is. Most kezdem az egyetemet egy távolabbi városban, de anyáék már tervezték, hogy vesznek itt házat később nekem vagy egyik tesómnak. Amikor mondtam anyának, hogy egyetem után külföldre megyek, igencsak kerekedett a szeme, hogy hogyan találhatok ki ilyet, stb.. Szerintem addig gyűjtögess, hogy legyen 'miből' elindulni, aztán ha jól kereső állásod lesz, akkor már simán menni fog a többi, vagyis én mérnöki szakon vagyok, te nem tudom mit tanulsz. Az tuti fix, hogy ebben az országban nem maradok. Ki tudja, lehet kedvet kapnak a szülők is, aztán ők is kiköltöznek :D
19/L
#5! Sajnálom, hogy a Te szüleid is hasonlóak...és gyűjtögetek én is.
Kedves #4-es! Nem, nem velem van a gond. Az a gond, hogy a szülők kihasználják a kiszolgáltatott helyzetemet. Nem tudok dolgozni orvosi mellett, nem lehet! És hogy miért mennék ki? Inkább hadd ne fejtsem ki...
Befolyásolható lennék és én hagyom magam? Ez abszurd. Ők mártírkodnak, de azt már megszoktam. Inkább a fenyegetőzéssel van a bajom.
,,Ha meg inkább pénzeljenek, de azt csinálod, amit ők mondanak, akkor meg ne csodálkozz."
Én nem vagyok az a fajta ember, pont ezt írtam le! Tudom, rengeteg ember szívesen elfogadná azt a kényelmes megoldást, hogy az egész életében segítséget kapjon a szüleitől anyagilag is, de én nem akarom! Nem akarom, hogy mindig beleszóljanak az életembe és ők döntsenek a főbb dolgokról! Ha tőlük kapom a lakást, tuti lesz hozzá kulcsuk és akkor állítanak be, amikor csak akarnak! Életem legjobb eseménye volt, hogy eljöhettem egyetemre, mert igaz csak 50 km, de minden nap oda megyek, ahova akarok, és nem kell burokban élnem. Nem is tudtam, hogy lehet így is élni :)
Nagyjából ugyanazt írtuk le. Nem tudsz/mersz kiállni magadért.
Akkor kimész ösztöndíjjal tanulni. Én is így jutottam ki. Ennyire hagyni magad...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!