Ti hogyan döntenétek a helyemben? Meg fognak ezzel a szüleim békélni valaha?
Nem részletezném túlzottan a dolgot, mert úgy nagyon hosszú lenne;
röviden: amikor 15 voltam kiderült, hogy örökbe fogadtak. A szüleim azt mondták, hogy jobban járok, ha nem ismerem meg az édesszüleimet, mert valószínűleg csak fájdalmat okoznának nekem, nagyon amúgy sem feszegettem a dolgot, mert jó életem van velük, mindent megkaptam tőlük, amire szükségem volt.
Egy éve viszont úgy döntöttem, felveszem a kapcsolatot az illetékes hivatallal, mégiscsak kíváncsi voltam, mi történt, miért kerültem nevelőszülőkhöz. Az ügyintéző felvilágosított, hogy édesanyám meghalt a születésem utáni napokban, apám pedig külföldön él, nem magyar, így elég nehézkésen, de megoldottuk, hogy tudjak vele találkozni.
Kiderült számomra, hogy egy fantasztikus ember az apám, és ahogy fejlődött az idegennyelv tudásom, úgy nagyon jó lett a kapcsolatunk, minden nap beszélünk, eljöttek ide hozzám olyan messziről, nem is egyszer, bemutatta a barátait/rokonokat (van egy unokatesóm is!); most a középiskola elvégzése után pedig felajánlotta, hogy fizetné nekem a tanulmányaimat, amolyan kárpótlásként. Kint, ahol ő lakik. Tudni kell, hogy ez egy nagyon jó iskola, jó lehetőségekkel, és ezt a szüleim ellenzik. Azt mondják, hogy ugyanezt a képzést itthon is elvégezhetném, itthon élhetnék, dolgoznék, nem idegen a nyelv és a környezet sem. Szerintük kint csak henyélnék, ellustulnék, elkényeztetnének, ráadásul nem kellene bedőlnöm "ennek a férfinek", aki 18 éve elhagyott engem; nekem viszont régi álmom Angliában tanulni és élni, és most pont adott lenne a lehetőség. Ráadásul iskolába járnék, nem is akármilyenbe. Igaz, alig fél éve ismerem az apámat, de nekem normálisnak tűnik. Amióta ez a téma feljött nagyon feszült itthon a hangulat, anyu ideges, apu meg alig szólal meg (nem csak velem nem beszél, hanem tényleg olyan csendes lett, szótlan, ami az ő esetében furcsa), emiatt pedig ők ketten is veszekednek, sokat sírok miatta; mert tényleg nem tudom mit tegyek... nektek ha adódna egy ilyen lehetőség élnétek vele? Szüleimmel hogy lehetne ezt megbeszélni? Hogyan békítsem ki őket? Egyáltalán miért viselkednek így? Mert régen, amikor Angliáról áradoztam, támogattak abban, hogy kiköltözzek, ha szereztem magamnak egy szakmát... most viszont mindenbe belekötnek, és komolyan nem tudom mit csináljak velük, mert így nagyon lelkiismeret furdalásom van, nem akarom hogy veszekedjenek, mert rossz őket így látni :(
18L
válasza:mert még nincs annyi történet, amiben elvették a külföldre utazótól minden papírját és pénzét és kint tartották...
fél év nem sok, hiába a biológiai apja, fél év ismertség semmi, egyik pillanatról a másikra két ember között nem alakul ki igazi kötöttség
hiába lenne a kérdezőnél pénz, mi van, ha elveszik tőle? honnan tudja, hogy nem bűnöző? tegye fel az a kezét aki elengedné így a gyerekét egy tök idegen emberhez
válasza:Elmondom, miket kérdeznék tőle, ha hasonló helyzetben lennék.
Mi a munkája? (Esetleg mennyit keres?) Hol dolgozik? (cégnév, stb.)
Miért nem él külön? Az unokatesó szülei jól keresnek? Ha igen, miért lakik egy felnőtt ember a testvére családjával? Ha nem keresnek jól, az unokatesónak is fel van ajánlva az anyagi segítség? (Én legalábbis előbb felajánlanám a segítségem a velem együtt élő unokaöcsémnek/unokahúgomnak, mint egy semmiből előkerült gyereknek, akit nem keresetem soha.)
A bizalom pedig kétirányú utca. Az egy dolog, hogy neked nem kellene megbíznod benne, de neki sem benned. Honnan tudja, hogy ha kimész, nem rabolod ki pár haveroddal? (Most csak mondtam valamit.) Honnan tudja, hogy megbízható vagy, hogy nem fogod a pénzét kizsarolni és elszórni?
Könnyű olyan emberrel jó kapcsolatot kialakítani, akivel alig találkozol, és a kapcsolatotok ALATT kezdtél el csak normálisan angolul beszélni.
válasza:#51 " tegye fel az a kezét aki elengedné így a gyerekét egy tök idegen emberhez" - nem tudom, olvastad-e a kérdésben a Kérdező korát... ott van az alján...
Szóval tegye fel a kezét, akinek az a téveszméje, hogy a Kérdezőnek - vagy más nagykorúnak - bármiféle engedély kell bárkitől...
válasza:Akkor képzeld el, hogy a kérdező keze fenn van, idézem:
"Meg hát most az is felmerült bennem, mint kérdés, hogy mi van akkor, ha így akarna visszakapni; nem engedné hogy lássam a anyuékat..?"
válasza: válasza:"A te szüleid ezt tették, NE FELEJTSD EL! "
a felnevelő szüleit tarto a szüleinek. Akik örökbe fogadták, és felnevelték áldozattal.
Úgy látom, ez nem mindenkinek evidens...:(
válasza: válasza:#57, ez esetben tanulj meg egyértelműen írni, és ne a másiktól várd el, hogy kitalálja, a második bekezdésed első mondatát nem az egész első bekezdésre értetted, hanem csak annak az utolsó mondatára. Bocs, hogy nincs teszkógazdaságos kristálygömböm...
"egész délután itt pattogsz, biztatod arra szegény gyereket, hogy menjen ki idegen országba egy idegen férfihez, csak gratulálni tudok" - köszönöm szépen a gratulációt...
(halkan megjegyezném, hogy nem egy idegen férfihoz, hanem a biológiai apjához, és igen, számomra tökéletesen vállalhatatlan és elvetendő az az elfogultan - persze "csak a gyerek érdekében" (idézőjel!) - szülő-párti gondolatvilág, amit ti képviseltek. És tudod miért? Mert én is örökbefogadott gyerek vagyok...
Jézusom, milyen vita alakult itt ki! Ne marcangoljátok egymást, az "ismeretlenektől" származó vélemény jól jött, mert a barátaim marasztalnának, a szüleim szintén, ezért is tettem fel a kérdést, hogy akik nem ismerik se a családomat, se apámat, hogy döntene a helyemben. Ahogy látom egyébként elég egyhangú, ami nem is baj, sokat segítetek! :)
Igazából még mindig ugyanolyan reménytelen a helyzet, még úgyis, hogy már felvetettem anyuméknak, hogy itthon maradok alapképzésre, ahogy itt is tanácsolta valaki, és a három-négy év után mennék ki mesterképzésre (+ nyelvet tanulni, hiába beszélek minden nap órákat angolul, azért még nem megy olyan jól..); egyáltalán nem tetszik nekik az ötlet, egész szépen lehordtak engem, de itt olvasva a válaszokat, más szülők/felnőttek véleményét, azért megértem őket is, bár ennyire kiborulni ezen szerintem túlzás. Vagyis, én nem vagyok szülő, nem értem az ilyet: az se tetszik nekik, ha 3 év múlva megyek ki tanulni, az se tetszik nekik ha most, még azt sem akarják, hogy albérletbe vagy koliba menjek Pestre, mert "biztos apád sokszor fog meglátogatni, ki fog téged vinni magával", haza kell majd járnom suli után, ami elég nehézkés lesz, ha napközben lesz 3-4 lyukasom vagy ilyesmi... örök életemre velük kell laknom, vagy mit várnak el ilyenkor tulajdonképpen?
Egyébként se látogathat sokszor (havi 1-2 alkalom), és az ő beleegyezésük nélkül a szomszédba se mennék át, (mindent meg szoktunk beszélni, úgyhogy a szó nélküli lelépés nálam nem sikerülne, a lelkiismeretem visszatart), nemhogy Angliába; a nyári szünetben egy hétre se engedték, hogy kimenjek, pedig apukám őket is hívta, hogy ne egyedül kelljen mennem; akkor az volt a kifogás, hogy drága a repülőjegy, de azért új tévét vettek a nappaliba, és a kanapét is kicserélték, mert a "fehér nem tetszik annyira". No mindegy.
És igen, igazatok van, nem biztos, hogy meg kellene benne bíznom; anyumék se bíznak benne, ahogy neki se kellene bennem, mert tényleg alig ismerjük egymást. Most nem azt mondom, hogy egy lopós-csalós ember vagyok, de ez a feltétel nélküli bizalom furcsa nekem, és így nekivágni az útnak nem kellene, talán tényleg túl naiv vagyok, hogy elsőre hiszem minden szavát. Én magam sem értem miért van ez, meg se fordult a fejemben semmi rossz addig míg ti nem említettétek meg, hogy esetleg büntetett előélete lenne stb. Mielőtt ide írtam volna nagyon belelovagoltam magam, semmi rosszat nem feltételeztem volna róla, és ez nagy butaság volt a részemről, ezt most így belátom, de még az sincs lehetőségként, hogy évek múlva menjek ki, mert anyuék nagyon ki vannak bukva, és lehet hogy ez csak most ilyen hirtelen viselkedészavar a részükről, ami enyhülne idővel..(??) Hiába próbálom őket nyugtatni bármivel, olyan mintha olajat öntenék a tűzre, anyu egyre hangosabban kiabál, olyat is amivel nagyon megbánt.
Na mindegy, köszönöm az eddigi válaszokat, igyekszem mindenkit felpontozni :)
válasza:Kérdező, én pont arra reagáltam, amit itt előadtál, ugyanis benne van a kérdésedben is, csak talán sokak számára nem nyilvánvaló módon: "Azt mondják, hogy ugyanezt a képzést itthon is elvégezhetném, itthon élhetnék, dolgoznék, nem idegen a nyelv és a környezet sem. Szerintük kint csak henyélnék, ellustulnék, elkényeztetnének, ráadásul nem kellene bedőlnöm "ennek a férfinek", aki 18 éve elhagyott engem"
A szüleid lazán kontrollálni, "terelgetni, nyesegetni, ellenőrizgetni" akarnak 18 éves korod után is, persze "csak jót akarva", és tökugyanez a konfliktus fog megismétlődni bármikor, amikor bármiben olyan döntésre jutsz - legyen az költözés, tanulás, munkahely, párkapcsolat, baráti kör, akármi - amivel nem értenek egyet.
(mondom, ismerem a szitut mert én is benne voltam, végig csináltam)
Szóval Kérdező, ezt pont a saját érdekedben nem szabadna hagyni, és a sarkadra kéne állni - ha tetszik nekik, ha nem - ahogy mondjuk az apád megkeresésében sem hagytad lebeszélni magad...
Ha mindenre kényszeredetten rábólintasz, "jajj, mert nekik rosszul ne essen", 25 évesen te is azt fogod észrevenni, hogy van egy életed, ami nem a tiéd, amihez semmi közöd, mert folyamatosan mások elvárásainak megfelelésre építkeztél.
Szóval én továbbra is azt mondom, hogy ha csak teheted, menj, legalább egy évre - de akkor az elsőre! - ne hagyd, hogy a szüleid "kontrolláljanak, terelgessenek, nyesegessenek"... a saját érdekedben, meg az ő érdekükben is... (persze ezt meg ők nem fogják most belátni, de majd ha... tudod... :))) (viccen kívül, ha huszonévesen fog robbanni az addig gyűlt sérelem, meg fogjátok utálni egymást több életidőre)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!