Ti hogyan döntenétek a helyemben? Meg fognak ezzel a szüleim békélni valaha?
Nem részletezném túlzottan a dolgot, mert úgy nagyon hosszú lenne;
röviden: amikor 15 voltam kiderült, hogy örökbe fogadtak. A szüleim azt mondták, hogy jobban járok, ha nem ismerem meg az édesszüleimet, mert valószínűleg csak fájdalmat okoznának nekem, nagyon amúgy sem feszegettem a dolgot, mert jó életem van velük, mindent megkaptam tőlük, amire szükségem volt.
Egy éve viszont úgy döntöttem, felveszem a kapcsolatot az illetékes hivatallal, mégiscsak kíváncsi voltam, mi történt, miért kerültem nevelőszülőkhöz. Az ügyintéző felvilágosított, hogy édesanyám meghalt a születésem utáni napokban, apám pedig külföldön él, nem magyar, így elég nehézkésen, de megoldottuk, hogy tudjak vele találkozni.
Kiderült számomra, hogy egy fantasztikus ember az apám, és ahogy fejlődött az idegennyelv tudásom, úgy nagyon jó lett a kapcsolatunk, minden nap beszélünk, eljöttek ide hozzám olyan messziről, nem is egyszer, bemutatta a barátait/rokonokat (van egy unokatesóm is!); most a középiskola elvégzése után pedig felajánlotta, hogy fizetné nekem a tanulmányaimat, amolyan kárpótlásként. Kint, ahol ő lakik. Tudni kell, hogy ez egy nagyon jó iskola, jó lehetőségekkel, és ezt a szüleim ellenzik. Azt mondják, hogy ugyanezt a képzést itthon is elvégezhetném, itthon élhetnék, dolgoznék, nem idegen a nyelv és a környezet sem. Szerintük kint csak henyélnék, ellustulnék, elkényeztetnének, ráadásul nem kellene bedőlnöm "ennek a férfinek", aki 18 éve elhagyott engem; nekem viszont régi álmom Angliában tanulni és élni, és most pont adott lenne a lehetőség. Ráadásul iskolába járnék, nem is akármilyenbe. Igaz, alig fél éve ismerem az apámat, de nekem normálisnak tűnik. Amióta ez a téma feljött nagyon feszült itthon a hangulat, anyu ideges, apu meg alig szólal meg (nem csak velem nem beszél, hanem tényleg olyan csendes lett, szótlan, ami az ő esetében furcsa), emiatt pedig ők ketten is veszekednek, sokat sírok miatta; mert tényleg nem tudom mit tegyek... nektek ha adódna egy ilyen lehetőség élnétek vele? Szüleimmel hogy lehetne ezt megbeszélni? Hogyan békítsem ki őket? Egyáltalán miért viselkednek így? Mert régen, amikor Angliáról áradoztam, támogattak abban, hogy kiköltözzek, ha szereztem magamnak egy szakmát... most viszont mindenbe belekötnek, és komolyan nem tudom mit csináljak velük, mert így nagyon lelkiismeret furdalásom van, nem akarom hogy veszekedjenek, mert rossz őket így látni :(
18L
Megbízni egy olyan emberben aki 18 évvel ezelőtt elárult és soha az életben nem is keresett volna, ha én nem teszem? Jól hangzik!
A jó lehetőségek mindig nagy kockázattal járnak, csak ne felejtsd el soha, hogy a vérrokonság senkit sem állít meg abban, hogy tönkretegye a másikat. 6 hónap alatt nem lehet megismerni valakit akkor sem, ha napi szinten találkoztok. Skype-on 1-2 órára és 1-2 találkozásra mindenki tud szuper ember lenni. Szerintem csak akkor vágj bele, ha nélküle is tudnál boldogulni.
"apró csúsztatás ugye, hogy nem is kereshette volna, ezt kizárólag a Kérdező tehette meg, fordítva nem működik..."
Hivatalosan elvileg sok dolgot nem lehet, de a valóságban jóval tágabbak a határok. Ebből arra következtetek, hogyha akart volna, akkor fel tudta volna venni a kapcsolatot:
"amikor már úgy érezte, hogy felvenné velem a kapcsolatot, 13 éves voltam akkor, nem mert nekem írni."
Hát ez tényleg nagyon nehéz ügy... most sokan írtátok, hogy nem bíznátok benne a helyemben, és belegondolva, tényleg nem kellene, mégis valamiért megbízhatónak tűnik, legalábbis számomra.
Lehet, ez csak valami hirtelen "fellángolás", hogy megvan az apukám, de amikor találkoztunk nagyon kedves volt, és azóta érdeklődik felőlem, facebookon szoktam beszélgetni az "unokatesómmal" és ő is mondta, hogy nagyon sokat beszél rólam..
Az viszont furcsa, hogy azért nem keresett korábban (miután meggyógyult), mert félt. Csak azt nem tudom, hogy vajon a félelem nagyobb benne, mint a vágy/kíváncsiság, hogy megismerjen engem? Mert egyébként kereshetett volna, valami nyitott fogadásról beszéltek nekem anno anyumék, amikor végül is tisztáztuk, hogy mi a helyzet. Valóban kereshetett volna, bár azt hiszem valami papírmunkát kíván maga után az ügy, ami hosszú idő, nekünk is fél évbe tellett, nem tudom ez fordítva hogy működik, de nem is érdekes.
Meg hát most az is felmerült bennem, mint kérdés, hogy mi van akkor, ha így akarna visszakapni; nem engedné hogy lássam a anyuékat..?
A pénz része még annyira nem érdekes (bár az is nekem talán kellemetlen lenne, hogy más fizeti az én tandíjamat, sose szerettem tartozni senkinek, és már most úgy érzem, mintha az adósa lennék..), egyébként valami ingatlan irodában dolgozik; nem tudom mennyit kereshet, de úgy néztem az öltözékén, ha valóban fizetné a tanulmányaimat, nem lenne belőle probléma.
Nagyon bezavarodtam, mert amit írtatok a válaszokban mind normális érv és indok, amiért maradnom kellene, én viszont nagyon vágyom Angliára..
Jaj, mekkora kamu.
Szerintem te írod a gazdaglányos kérdéseket is, neki is pont ugyanilyen a stílusa.
Ha kamu lenne, nem hiszem hogy ennyire szenvednék rajta; ráadásul ha "gazdaglány" lennék, akkor nem szorulnék édesapámra a tanulásban, meg sem fontoltam volna az ajánlatát, mennék anélkül iskolába, hogy ő fizetné. Lehet, hogy van itt olyan unatkozó ember, aki kamu kérdéseket ír ki, de biztosan nem én vagyok az.
Ha csak ennyi a hozzáfűznivalód, nem probléma, de hagyd, hogy legalább mások segítsenek nekem, és megírják a véleményüket ezzel kapcsolatban, mert én túl elfogult vagyok az édesapámmal és a nevelőszüleimmel kapcsolatban.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!