Bunkó voltam, vagy ez így igazságos volt?
Napokkal, hetekkel ezelőtt felkapott téma volt a nyilvános szoptatás. Anyós és sógornőm mellette én ellene. Először is a neveltetésem és szemérmességem miatt, másodsorban a babám miatt. Az én lányom éves után általában elalszik, nyugodtan az ágyában alhat és NEKEM ez fontos (másnak nem, nem vagyunk egyformák ).
A lényeg, hogy tegnap átjöttek és jó sokan voltunk barátok, férjem kollégái, családtagok, rokonok ugy 30an lehettünk (fèrjem szulinapja volt).
Megkerdezte hol etetheti meg a kicsit én meg a főtere mutattam, hogy ülj oda nyugodtan. Csodálkozott, és kérdőn nézett.
Azt mondta még pár napja, hogy ő nem szégyelli és bárhol szoptat
*izgalomba.
Ha pedig olyan biztos vagy abban, hogy nem voltál bunkó, mondd csak, miért is tetted fel a kérdést? :)
Teljesen igazad volt. A nyilvános szoptatás csak egy eszköz amivel a nők a saját mocskos, magamutogató ösztöneiket akarják elfogadtatni.
Szomorú, hogy még a saját gyerekeiket is képesek felhasználni ehhez.
A női intuícióm azt súgja, hogy könnyen lehet, hogy neked már eleve van valami rossz érzésed a sógornőddel kapcsolatban (esetleg rivalizáltok, "versengetek" valamiben, vagy féltékeny vagy rá valamilyen téren, stb.), ezért vetted fel ezt a "ha harc, hát legyen harc" hozzáállást egy ilyen kérdésben, ami szimplán egy véleménykülönbségből indult ki egy elvi kérdésben.
Két öcsém van, és két sógornőm. Vannak kérdések, amiről máshogy gondolkodunk, más állásponton vagyunk, nem egyszer gondoltam már, hogy bizonyos dolgokban nincsen igazuk, és ez nyilván fordítva is így van, de eszembe nem jutna se harciasan vitatkozni ezekről, se nyíltan konfrontálódni, se kis szurka-piszka játszmákat folytatni velük, mert fontosnak tartom, hogy jó viszonyban legyünk.
Egyrészt amiatt, hogy eleve jobb érzés kedvesnek lenni, mint undoknak, másrészt az együttműködést szeretném magunk között erősíteni, nem a széthúzást, netalán az ellenségeskedést.
Már csak azért is, mert nekem is jó érzés, ha olyan a viszonyunk, hogy bármikor nyugodt szívvel és jóérzéssel rájuk bízhatom a gyerekeimet, és fontos az a tudat is, hogy ők is így vannak velem.
Valamelyik hozzászólásodban utaltál rá, hogy ti is szeretnétek gyereket. Elgondolkoztál valaha azon, hogy ahogy te most viszonyulsz a sógornődhöz, az nem csak olyan szempontból elég meghatározó, hogy kettőtök kapcsolata milyen lesz, hanem arra is igencsak kihat, hogy a ti gyereke(i)tekhez hogyan fog viszonyulni, ha úgy alakul az életetek ilyen téren, ahogyan szeretnétek?
Kérdező, te a következőt csináltad: korábban alulmaradtál egy vitában (ahogy most itt is:-)) a sógornőddel (és az anyósoddal, azaz a férjed családjával) szemben. Nem tudod -még most sem - ezt megemészteni. Így aztán amint alkalom adódott, számodra hazai terepen, vissza akartál vágni, úgy, hogy zavarba hozod, lealázod a sógornődet 30 másik ember előtt.
Ez nemcsak bunkóság, hanem kisstílűség is, egy hiú, mások véleményét elfogadni képtelen, enyhén nárcisztikus ember reakciója.
Azonkívül a világon semmit nem változtat a tényen, hogy alulmaradtál, otthon és itt a GYK-n is.
Azt nem írtad meg, hogy mi volt a történet vége. Talán szégyelled?
Talán hihetetlen de semmiféle rossz érzést nem táplálok iránta.
irigy meg kiváltképp nem vagyok, nincs miért hisz megvan mindenem.
Én egyetértek a nézeteiddel a szoptatással kapcsolatban, kedves kérdező!
És azt is értem, hogy miért mondtad azt, amit. Ezt mondjuk én nem vállaltam volna be, de nem azért, mert a kedves hölgy rosszul érezze magát, hanem mert én nem akarnám látni ahogy szoptat, plusz ugye szegény vendégek.
Úgyhogy én egy jól zárható szobába küldtem volna kedvesen, úgy hogy közben ugyanúgy igazolódik amit el akartál érni nála, mert nyilván azzal ellentmondott magának, hogy rákérdezett hol lehet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!