Terhes vagyok. Mikor mondjam el itthon? Meg egyáltalán, hogyan?

Ha valaki dolgozik, az nem tud csak úgy ukk-mukk-fukk külföldre rohangálni, ezt mindenki tudja. Jó, ha el tudja intézni, hogy 1-2 héten belül induljon.

Ebből még nem lehet semmilyen negatív következtetést levonni a barátjára nézve.

Kérdező, szerintem is mondd el a helyzetet a szüleidnek.

"18as: hogy mit mond a statisztika az egy dolog, és hogy mi a valóság a kérdezőre vonatkoztatva az meg egy másik dolog. Statisztikára hivatkozva bárkit elítélni, és úgy csinálni, mintha nem lenne nagy divat a fiatalok körében a szexuális élet eléggé érdekes hozzáállás. "

Na vegyük ketté a mondandód. Kezdjük a végével. Szépen megcáfoltál egy olyan dolgot amit senki nem mondott.:) Brávó.

Az első része a statisztika. Hát lehet abban bízni hogy rocksztárok leszünk vagy mi leszünk a Pápa vagy "csak" a miniszterelnök, mert azok is lesznek valakiből. Sőt, a lottófőnyereményben is lehet bizakodni, azt is megnyerik. Mégis inkább tanul az ember. Ebben a szituációban is lehet reménykedni, csak az élet arrafelé mutat hogy ezek a 17 évesek nem életük párját találják meg, hanem csak egy külföldi arc teherbe kúrja őket, és egykét éven belül ejtik őket, ők pedig a szüleik nyakán maradnak egy gyerekkel, iskola nélkül, kilátás nélkül. És nem a hülye pina szívja meg itt a legjobban, hanem a baba. Ez a legszomorúbb.

csakhogy úgy nem lehet semmihez sem kezdeni, hogy ami jelenleg jól működik, azt azért hagyjuk abba/tegyük tönkre, mert x%-nak nem működött y körülmények között.

Az élet tele van kockázatokkal, de jelenleg fenn sem forgó problémák, feltételezések alapján nem lehet döntést hozni. Mindig az aktuális helyzetet kell figyelembe venni, ennél jobb kiindulópont nincs. Biztosra pedig semmiben sem lehet menni. Mindig csak az adott helyzetet kell megoldani, a legjobb tudásunk szerint, nem pedig a fenn sem álló problémákat.

"csakhogy úgy nem lehet semmihez sem kezdeni, hogy ami jelenleg jól működik, azt azért hagyjuk abba/tegyük tönkre, mert x%-nak nem működött y körülmények között"

De nem érzed ez mennyire kifacsart? Ha 1000-ből egynek nem működik, akkor miért ne hagyjam abba? És véletlenül az életem a tét. Tök poén. Ja, bocs nem csak életem, a gyerekem élete is. Ki is hagytam, de minek aggódjak hiszen minden ezrediknek sikerül...

Csakhogy a kérdezőben nem merült föl kétség, akkor ez hogy jön ide? ő nem ezen gyötrődik, hanem, hogy hogyan mondja el.

kívülről minek valakire kétséget erőltetni? akkor nem tud olyan döntést hozni, ami valóban jó lesz az Ő jövőjének.

nekem is az egyik szülőm olyan, hogy tiszta jóindulatból "jó" döntést hozott a jövőmről, amivel az egész életemet elcseszte, de legalábbis 10 évre kisiklott miatta az életem. mert ő is statisztikai alapon döntött rólam, nem vette figyelembe az egyént.

23: hátha te ennyire szeretsz előítéletes lenni, pláne így csontra ismeretlenül, akkor hajrá. Abban igazad van, hogy a rossz dolgokból, mások hibáiból tanul az ember, de a többibe nincs igazad. Azért mert megannyi rossz eset van, attól még nem lehet a jelen szitut is ezek miatt elítélni. Sőt, már leírni az egész jövőjét a kérdezőnek, mert ahogy írtam nem ismeritek őket, és még csak jósok sem vagytok stb.

A lényeg az, hogy a kérdező egy szimpla kérdést tett fel, hogy most vagy akkor mondja el a szüleinek, ha hazajött a barátja, azaz vele együtt, nem volt kíváncsi az ítélkezésre, meg a jövendő mondásotokra, hogy úristen milyen sorsa lesz. Mellesleg ismerek olyan eseteket nem is egyet, hogy 17 évesen szült az illető, és vígan élik az életüket a párjukkal és gyermekükkel együtt, ki itthon ki meg külföldön.

"ellesleg ismerek olyan eseteket nem is egyet, hogy 17 évesen szült az illető, és vígan élik az életüket a párjukkal és gyermekükkel együtt"

Mondom, pápákat is ismerek, és miniszterelnököket is. Mégse bazírozok arra hogy úgyis az leszek. Lehet szegénykét vígasztalni, csak nem fog bejönni. De simi-simi buksi, és is sajnálom.