Szülők! Jogosan nem büszke rám a családom?

19 éves vagyok, lány, és gimi után kijöttem külföldre, mivel nem szerettem volna otthon tovább tanulni. Az a munkám hogy 2 embert ápolok, nekik segítek. Az egyikőjök nem idős, de mozgássérült, a másik már idősebb. Hozzájuk járok majdnem minden nap, takarítok, főzök mosok, amíg a családtagok dolgoznak, én vagyok mellettük. Az én családom anyagi helyzete jobb az átlagosnál, és nem értik hogy miért nem tanultam otthon tovább, miért nem mentem egyetemre, jó tanuló voltam, meg tudták volna fizetni, és fel vannak háborodva, mennyi diák örülne ennek. És nem értik miért ezt csinálom. Tényleg szeretem, mert úgy érzem segítek ezeknek az embereknek, szeretetet adok, és vidáman dolgozok, nem sok pénzért, de megélek belőle. Kiszolgáltatott helyzetben vannak, és jó érzés törődni velük. Nos a családom pedig valahogy nem akarja megérteni. Nem akarom egész életemben ezt csinálni, de már kíváncsi voltam arra hogy milyen az amikor magamat tartom fent. és főiskolára később is tudok menni, akár külföldön is, ha majd szeretnék, nem kötelező érettségi után.

Ti is lenéznétek a gyereketeket?