Szülők! Jogosan nem büszke rám a családom?
19 éves vagyok, lány, és gimi után kijöttem külföldre, mivel nem szerettem volna otthon tovább tanulni. Az a munkám hogy 2 embert ápolok, nekik segítek. Az egyikőjök nem idős, de mozgássérült, a másik már idősebb. Hozzájuk járok majdnem minden nap, takarítok, főzök mosok, amíg a családtagok dolgoznak, én vagyok mellettük. Az én családom anyagi helyzete jobb az átlagosnál, és nem értik hogy miért nem tanultam otthon tovább, miért nem mentem egyetemre, jó tanuló voltam, meg tudták volna fizetni, és fel vannak háborodva, mennyi diák örülne ennek. És nem értik miért ezt csinálom. Tényleg szeretem, mert úgy érzem segítek ezeknek az embereknek, szeretetet adok, és vidáman dolgozok, nem sok pénzért, de megélek belőle. Kiszolgáltatott helyzetben vannak, és jó érzés törődni velük. Nos a családom pedig valahogy nem akarja megérteni. Nem akarom egész életemben ezt csinálni, de már kíváncsi voltam arra hogy milyen az amikor magamat tartom fent. és főiskolára később is tudok menni, akár külföldön is, ha majd szeretnék, nem kötelező érettségi után.
Ti is lenéznétek a gyereketeket?
válasza: válasza: válasza:Én nem lennék csalódott a szüleid helyében. Az én lányom is kitűnő érettségivel kiment Angliába bébiszitterkedni, gyakorolta a nyelvet, gyűjtötte a pénzt és sok tapasztalatot szerzett. Egy évig volt kint, aztán folytatta tovább, ment főiskolára, nemsokára diplomázik. Szerintem egy-két évet utazni, tapasztalatot szerezni, ismerkedni és megtanulni hogy kell magadról gondoskodni, miközben betegeket látsz el, igazán figyelemre méltó.
Viszont ha már kint vagy, tényleg figyelj oda arra, hogy minden lehetőséget kihasználj, ne csak abból álljon a napod, hogy főzöl-takarítasz-beteget ellátsz, menj mindig valamerre, gyakorold a nyelvet, mert nyelvvizsgát könnyen össze tudsz így szedni.
45 éves pszichológus nő.
válasza: válasza: válasza:Figyelj, nyilván nem a lánynak kell vért vennie a betegektől, vagy éppen diagnosztizálni az ember betegségét.
Gondolom ez az ápolás arról szól, hogy ha valamire szükség van, ő ott van, tud segíteni, esetleg a gyógyszert beadni, amit a hozzátartozó kikészít.
Ez Angliában, Németországban, és sok más helyen is bevett szokás, nem kórházban ápoltatják a beteget, és nem eü-st hívnak neki, ha csak annyi dolog van, hogy oda kell adni neki a napi adag tablettáját, meg egy kicsit beszélgetni vele, hogy mégse legyen magányos, amíg anya-apa dolgozik.
Gondolom te se hívnál rokkant, vagy esetleg szellemi fogyatékos emberhez szakképzett ápolót kitudja hányezrekért, ha csak etetni-itatni kell.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!