Ti meg tudnátok bocsájtani a fiatoknak, ha a saját anyukátokat ölné meg?

"A "részegség mértéke" meg azért fontos mert, ha valaki nagyon részeg az olyasmiket tesz amit máskülönben nem tenne... Éppen ezért ez még a bíróságon is enyhítő körülmény."

google-ben az első találat:

"Súlyosító alanyi, azaz az elkövető személyében, személyi körülményeiben fellelhető tényezők:

- Ha az elkövető a bűncselekményt önhibájából eredő ittas vagy bódult állapotban követte el, és ennek az állapotnak szerepe volt a bűncselekmény elkövetésében; különösen a gátlástalanul, garázda módon végrehajtott - élet, testi épség vagy nemi erkölcs elleni - bűncselekmények esetében.

- Iszákos életmód."

27-es még én sem voltam sohasem részeg, pedig nem vagyok (főleg nem régebben) otthonülős típus. Kicsit sajnállak, ha ezt neked ilyen nehéz elképzelni/elhinni :D És az természetesen megbocsátható, (mint minden más is) ha egyszer kicsit berúgnak, de ez akkor valamilyen szinten az én kudarcom lenne. Most nehéz lenne elmagyaráznom neked, hogy miért, mert egész más a gondolkodás módod (ami nem baj) mint nekem.

És mielőtt azt hinnéd, hogy pl. a lányaimat apácának nevel(t)em, leszögezem, hogy ez nem így volt csak egyszerűen elmagyaráztam nekik, hogy mindig azt tegyék amit jónak látnak, helyesnek tartanak... Akár mennyire is nyálasan hangzik ez :)

19-es! Nem értelek... Az egyik válaszod a másiknak kis híján a szöges ellentéte! Másfelől meg mit gondolsz? Amint a gyerek betölti a 18/21 életévét megsemmisül az a sok év amiket velem töltött?! Azokkal a tapasztalatokkal mi lesz melyeket tőlem szerzett?

Egy ember személyisége nagyon hamar kialakul, és örökké változhat... Egy ember személyisége egyenlő a tapasztalataival és ezeket a legfontosabb, legbefolyásosabb években a szüleitől, testvéreitől, családtagjaitól kapja.

10-re

mit hiszel te az anyákról? :)

már jóval kisebb dolgokért úg ykirakják a gyerek szűrét, meg kitagadják, nem kell ahhoz gyilkosnak sem lenni.

de arra nem is gondoltál, hogy még a saját anyád is tart tőled ezek után?

33: "19-es! Nem értelek... Az egyik válaszod a másiknak kis híján a szöges ellentéte! Másfelől meg mit gondolsz? Amint a gyerek betölti a 18/21 életévét megsemmisül az a sok év amiket velem töltött?! Azokkal a tapasztalatokkal mi lesz melyeket tőlem szerzett?

Egy ember személyisége nagyon hamar kialakul, és örökké változhat... Egy ember személyisége egyenlő a tapasztalataival és ezeket a legfontosabb, legbefolyásosabb években a szüleitől, testvéreitől, családtagjaitól kapja."

Még is miben írtam szöges ellentéteket le? A megbocsátás nem egyenlő azzal, hogy teret is adjak a vétkesnek arra, hogy ismételten elkövethesse a tettét. Gondolok itt pl. a saját esetemre. Továbbá a gyilkosság, a megerőszakolás igen súlyos bűncselekmények, hogy a szülők hogy nevelték fel, vagy hogy nem az ezekre a tettekre nem indító ok egy felnőtt férfi esetében. Befolyásolhatja a jellemét, de NEKI tudnia kell eldönteni a rossz sors ellenére is, hogy amit épp készül tenni azt jól teszi-e vagy se, elvégre meg lett másoktól mondva, pl. államtól, hogy ne tegye. Az alkoholista szülők minden bizonnyal sok rosszat tehettek benne, de ez továbbra se mentség a saját tettére, független attól, hogy ennek figyelembe vétevel és ha a tettei a jelenben más viselkedéseket mutatnak, javulást mutat akkor figyelembe venném és mint anya segíteni akarnék rajta. Főleg, ha a fiú is fogadja. Végül, az alkholista szülők se mondták a férfinak minden bizonnyal, hogy te gyerek öljél, mert az helyes. Ahogy aki engem megerőszakolt azt is erősen kétlem, hogy ezt látta volna a szüleitől. Ettől független mentálisan kerülhetett olyan helyzetben, hogy azt már nem bírta megfelelően kezelni. Mert a szülei neki se tanították meg, ettől még én megbocsáthatok neki, de a továbbiakban akkor se tárgyalok én vele. Semmi ellentét nincs benne, a két szitu különbözik, csak a megbocstásban hasonlóak. Remélem részletesen szájba rágtam mindent. :)

Ja, lemaradt, az Ige se azért mondja, hogy bocsássatok meg, mert a saját tetteinknek nincsenek következményei, hanem mert a harag, haragot szül. De mint írtam a megbocsátás és a következmények nem ütik egymást egyáltalán.