Hogyan építsem így fel a saját életemet?

Most fogok végezni az egyetemen pár hónap múlva. Egész eddigi életemben csak akkor volt itthon nyugodt hangulat ha adtam az anyámnak és a nevelőapámnak pénzt. Rengeteg mindenről le kellett mondanom, de ezt természetesnek találtam, hiszen mégiscsak anyámékról van szó. Aztán egy idő után észrevettem hogy különbözök egyre több dologban a többiektől. Volt amikor kiröhögtek, vagy bújtatott kötekedésnek vették azt ha megkérdeztem tőlük, hogy hol dolgoznak amikor mesélték nekem, hogy megcsinálták a kresz vizsgát, új számítógépük van, vagy elutaztak valahova. Pedig csak tudni szerettem volna hogy melyik az a munkahely ahol egyetem mellett ilyen jól lehet keresni. Amikor megértettek, és normálisan válaszoltak nekem elmondták, hogy nekik van ösztöndíjuk vagy fizetésük, de azt elrakják későbbre, de amúgy mindent a szüleik intéztek nekik. Nekem ösztöndíjam is, meg munkahelyem is volt egyetem mellett, de a fizetésemet és az ösztöndíjamat mindig oda kellett adnom anyuméknak. Volt sok eset amikor el akartam rakni magamnak, de anyám ordibálva, esetleg az ajtómat verve követelte tőlem a pénzt. Tanulmányaim is elhúzódtak, mert úgy tanulni és dolgozni egyszere, hogy legalább a kettesem meglegyen, és itthora legyen elég pénz, kicsit nehéz volt. Időközben már a diákmelókat kinőttem, de nem adtam fel, mert elkezdtem magán tanárként korepetálni kisfiúkat, kislányokat. De ez sem tartott sokáig, mert anyám felkereste a tanítványaim hozzátartozóit, esetleg magukat a gyerekeket, és leosztotta őket hogy ennyi meg annyi pénzért nem lesz korepetálás. Tette mindezt a tudtom nélkül, tehát megakadályozni sem tudtam volna mindezt. Most itt vagyok, el szeretnék majd költözni, de állandóan azzal jön hogy ne menjek el, merthogy a lakás úgyis az enyém lesz majd.... de én nem hiszem, mert a lakáson annyi teher és hitel van hogy én azt nem szeretném megörökölni. Kétségbe vagyok esve, sok lányt is azért kellett visszautasítanom mert felnőtt létemre mégcsak egy kávére sem tudtam volna meghívni őket. Úgy érzem oda a függetlenségem és az életem, pedig még messze vagyok a 30-tól.. Mit tehetnék? Nevelőapám, és anyám se dolgozik. Ha sikerülne nagy nehezen elmennem itthonról, akkor is lehúznának szerintem. Kérem legalább egy-két szóval valaki segítsen vagy mondjon valamit erre....