Legyek őszinte anyával? Ebben az esetben mit tennétek?
Májusban ideköltöztem a legjobb barátnőmékhez. De az öccséhez kicsit közel kerültem és már elég komoly a dolog, de még titokban tartjuk. Viszont anyával mindig őszinte voltam, csak nem tudom, hogy ebben a helyzetben mit tegyek...
Más az, ha egy 17 éves lány a legjobb barátnőjénél lakik és az is más, ha a barátjánál... Ráadásul közöttünk már a közös síelésen is volt valami, de akkor megbeszéltük, hogy soha többet, ez így nem lenne jó, csak azért történt ez meg az, mert blablabla. Nem akarom, hogy anya azt gondolja, hogy nem bízhat bennem.
Nem tudom, hogy mi lenne a jó döntés.
Elég valószínű, hogy hamarosan kiderül a dolog és nem szeretném, ha azok, akik a legfontosabbak nekem, másoktól tudnák meg.
Tényleg naiv vagy, és egy kicsit meggondolatlan is.
Majd felnősz idővel :) :)
Bocsi, de kétszer annyi idősen, mint te, kétszer annyi élettapasztalatom is van. Te kérdezted, mit tennénk, elmondtuk, hogy miért nem jó ötlet, amit csináltok. Te pedig rögtön durcizol.
17 éves kamaszlány vagy, nem látsz a rózsaszín szemüvegtől, tapasztalatlan vagy, nem gondolsz a következményekbe. Engedtessék már meg, hogy a nálad idősebb FELNŐTTEK jobban lássanak bizonyos szituációkat és eseményeket, mint te. Elhiszem, hogy már felnőttnek tartod magad, de sem jogilag, sem értelmileg nem vagy az, gyerek vagy és úgy is gondolkozol. De mivel úgysem hallgatsz a felnőttekre, mert te ugye mindent jobban tudsz, csinálj, amit akarsz, és fogadd a következményeket is olyan karakánul, ahogy most a döntéseidet meghozod.
34N
imádom ezt a kérdést, de tényleg. anyucika, legjobb barátnö, 15 éves kisfiu, 17 éves lány, szerelem és önismeret. :)
cukik lehettek.
Miért hallgassak olyan felnőttekre a magánéletemmel kapcsolatban, akik nem ismernek minket?
Nem az volt a kérdésem, hogy jó ötlet-e ez a kapcsolat, vagy hogy szerintetek naiv vagyok-e.
Nem annyi az egész, hogy együtt lakunk és összejöttünk.
Azt hiszitek, naiv vagyok. Miért is? Mert nem úgy állok ehhez hozzá, hogy úgyis vége lesz és majd megcsalom?
Vagy mert nem azt várom, mikor szakítunk végre?
Elmentem a Soundra, Szigetre, elég sok buliban voltunk a nyáron. Mégis kibírtam, hogy nem kavartam senkivel, pedig néhányan eléggé nyomultak.
Nem is ismertek minket, fogalmatok sincs az életünkről.
Mégis úgy válaszolgattok, mintha a legközelebbi ismerőseink lennétek.
Rám mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy naiv lennék.
Ő pedig nem egy éretlen kisfiú, akivel semmiről nem lehetne beszélgetni.
Megy az általánosítás, azt látom. De az persze lehetetlen, hogy esetleg egy kapcsolat működjön is...
Csak azt tudod szajkózni, hogy a felnőttekre kell hallgatni, mert ők aztán mindent jobban tudnak... De mégis hogy tudnátok jobban, hogy mi a jó nekem, amikor nem ismertek? :)
Persze, hogy nem akarom elhagyni/megcsalni, amikor 8 hónapja csak rágondolok és csak vele akarok lenni. Bocsánat, ez biztosan hatalmas bűn.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!