Legyek őszinte anyával? Ebben az esetben mit tennétek?

Ő 15 éves, kettőnkön kívül még senki nem tudja. Max. a nevelőapukája sejtheti, de ő meg nem erőltette, hogy beszéljünk róla, úgy tett, mintha nem látott volna semmit.

Hónapokig kerülgettük egymást, mert egyikünk sem lépett.

Ha összeveszünk, akkor veszekszünk egyet és megbeszéljük a dolgot, ennyi. Szerintem vagyunk olyan intelligensek, hogy egy kis vita miatt ne akarjak rögtön költözködni, meg szakítani.

Azért ne menjünk bele ilyen felesleges jóslásokba, mert semmi értelme nincsen.

Egyetemre is itt fogok járni és nem kell az egyetemistákat úgy kezelni, mintha egy külön klikk lennének, akik csak egymással állnak szóba és azokat levegőnek nézik, akik nem járnak egyetemre. Persze, lesznek majd bulik, ahol ő nem lesz ott, de most is eljárok szórakozni (még egyetemistákkal is, húha), mégsem érzem azt, hogy nekem esetleg egy idősebb srác kellene.

Még senki nem tud semmit. Vagy lehet, hogy sejtik, de mi még senkinek nem beszéltünk erről.

A legjobb barátnőmnek már tettem célzásokat, meg látja rajtam, hogy van valami, de még nem beszéltem vele erről őszintén.

Nem vagyok naiv egyáltalán. Csak ismerem magamat és tudom, hogy milyen vagyok.

Hiába beszéltek tapasztalatból, ha egyáltalán nem ismertek.

Tudom, hogy mi megy az egyetemeken, nem egy burokban élek.

De az embert csak olyanra veszik rá, amire engedi és amit akar. Én pedig nem szeretném őt megcsalni, ennyi.