Gyereket kizárni a hálószobából egyenlő rossz szülőség?

Biztos le leszek én is pontozva,de nálunk a kisfiunk is velünk alszik.A mi franciaágyunk mellé van tolva az ő ágya,tehát nem köztünk alszik,de át tud gurulni mellém,ha akar.

A lényeget senki nem kérdezi,hogy miért alakult ez így...anno nálunk is külön ágy-külön szoba terv volt...de ember tervez...:( ...és az élet mást hoz. 2 évig nem aludtam végig egy éjszakát se,kisfiam 1-2 óránként ébredt,hasi görcsök miatt,és amikor már csak arra vágysz,hogy aludhass,akkor még nem fogok botorkálni is...persze kényelmesebb lett volna rácsukni az ajtót,de nem tudom ki az,aki egy egész éjjel síró gyerek mellett képes aludni...vagy az ismerősöméknél refluxos volt a gyerek,és nehogy megfulladjon,ezért vették maguk közé :( ...szóval nagyon irigylem azokat,akik külön szobában altatják,de nagyon bánt, amikor fél információk alapján ítélkeztek :(

A szeretkezés része...nálunk van nappali,van hatalmas kinyitható ülőgarnitúra,van gyertyafény és van idő. Szerintem egymás elfogadása lenne itt a lényeg, nem ítélkezni,hogy ez a jó,vagy az...mindenki éli az életét a legjobb tudása szerint ..."olyannak fogadlak el,amilyen vagy" :) Szép,mosolygós,elégedett napot mindenkinek! :)

Egyet értek azzal, hogy fel sem merült benned, hogy rossz szülő lennél azért, mert nem alszol együtt a gyerekekkel. Csak szeretnéd, ha kicsit közösen szidnánk a sógornődet.

Mi 90%-ban nem alszunk együtt a gyerekkel. Van külön szobája, első perctől ott alszik, de ha bármi gond van beengedjük a saját ágyunkba is. Nekünk így jó, de elfogadom, ha másnak máshogy. Egy házasságot nem az minősít, hogy a szülők együtt alszanak-e a gyerekkel. Ha együtt alszanak akkor is lehet egészséges szexuális életük (nekem ebbe nem fér bele, hogy a gyerek mellett dugjanak), és ha külön alszanak akkor is lehet nulla a szex. Sőt nekem volt olyan kapcsolatom, ahol még gyerek sem volt, mégsem volt szexuális életünk.

Más (nemi) életébe, házasságába soha, de soha nem látsz bele, még akkor sem, ha az egyik fél egyoldalúan mesélt neked róla néhány részletet. Tudod a nők általában akkor nem akarnak lefeküdni a férjükkel, amikor az nem tudja őket kielégíteni. A legtöbb nő szereti a szexet, de csak a jó szexet. Ráadásul ha a két ember közt ott alszik a gyerek, azért mindkét fél felelős. A házasságban ez már csak így van. A testvéred meg ahelyett, hogy megoldaná a problémáit, vagy ha végképp nem megy, akkor tisztességesen elválna, inkább beújít egy barátnőd. Hát, gratulálok a testvéredhez.

Még nincsen gyerekünk, de pl már most megbeszéltük, hgy külön szoba amint lehet( mst a hely nem lenne adott, és nem tudjuk addig sokerül-e nagyobb szobaba kölözni)

Nem tudom elkepzelni, hgy x hetente egyszer tudunk úgy igazából együtt lenni, azt mondom hogy a het 4 minimum megan jelenleg, ami nem gyors numera, de nem is vaddisznó mődjara, ahogy a 8-as emlegette később)

De hosszú előjáték( az gyorslövetűen is mehet) és hosszú utőjáték van utána..

Én 6 eves koromig anyuekkal egy szobaban aludtam, nem lettem lelleg sérült, de lestem eg őket, szeintem ők nem tudják.. Pedig nem voltak hangosak. Azt is eghallttam, ha kiosontak..

Engem pont zavarn aza a tudta, hoy ott szuszognak, miközben szexelek.

Ízlesek es pofook

Szerintem sem ezen múlik, hogy jó szülő vagy-e!

Nálunk is külön szobába alszik a gyerek, de ha felébred mindig átmegyek hozzá megnyugszik és vissza alszik :)

Ja és ha sexelünk mi is bezárjuk az ajtót, nehogy meglásson a picur!

Nincs párom, se gyerekem, de ha lenne, biztos, hogy nem altatnám őket az ágyunkban.

Abszolút nem beszólogatni akarok, de számomra nagyon bizarr, hogy úgy szexelni, hogy ott fekszik, alszik a gyerek. Még ha pici baba is. Ha nagyobb, akkor főleg. Nekem ez kicsit olyan, mintha nem vennénk emberszámba. Hogy úgyse fogja még fel, mi ez. Szerintem tudat alatt valahogy átjönnek pedig ezek a dolgok, és akár még pszichésen rossz hatással is lehet a gyerekre, hogy a szülei mellette szexelnek.

Én volt, hogy egy szobában (nem egy ágyban) aludtam a szüleimmel, és voltak is rémálmaim. És a pszichoszexuális fejlődésem is eléggé "érdekes" lett. (Nem akarom azt állítani, hogy feltétlenül emiatt, mert egyéb tényezők jobban közrejátszottak, de lehet, hogy még ennek is volt szerepe.)

Szerintem ez olyan téma, ahol nincs abszolút jó megoldás. Csak ne pontozgassuk le a másikat, ha ő máshogy gondolja.

29/N

8-as vagyok.

Áruljátok már el, hogy ha az emberiség történetében több ezer évig nem volt probléma az egymás közelében alvás, akkor az utóbbi 20-50 évben miért lett az. Őszintén.

Mert sokan megtehetik, hogy minden gyereküket rögtön születésük után szeparálják? Beleb@sszák a kiságyba, aztán ott tölti az első életévét? Na nem, köszönöm. Nekünk nem telik 3-4-5 szobás házra, ilyen-olyan flancos gyerekágyra, babakocsira meg bébiőrre meg istentudja mire. És nincs is rá igényünk. Cserében egész nap együtt vagyunk.

Vicces amúgy, mennyire kiakadtatok a válaszomon, miközben nem jöttünk a Holdról, sőt, elárulom, nem mi vagyunk a Földkerekség egyetlen ilyen családja.

Még egy kérdés, ami megütötte a szememet: miért is nem lehet szeretkezni 33 hetes terhesen?