Mit tegyek ha ilyen velem a családom és sose hagynak békén, mindenbe beleszólnak, mindenért én vagyok a rossz, nem is szeretnek és addig örülnek még nem vagyok itthon?

Sajnálattal olvasom ezt, de tudom mit érzel.

Nekem egy fiatalabb öcsém van és ő 12 éves kora óta meg van veszve, csavarog ,csajozik, cigizik(persze ezt anya nem tudja), meg azt csinálja......Én tűrjem el mindig hogy ugráltat, konkrétan arra nem képes, hogy például a két lépésre lévő dologért felkeljen és értemenjen, engem licitál át inkább a másik szobából és csodálkozik ha nem tetszik ez nekem. Vissza sosem szólhatok neki mert akkor már jön, magyaráz, meg ver is....hajnalokig odavan, és délig meg fel sem kel, persze ezt tűrni kell. Napi szinten mennek e miatt a veszekedések amit szintén el kell tűrnöm mert ha kiakadok én kapok. A nagyszülők is őt pénzelik, én pedig csoda ha félévente kapok egy kis pénzt. Ha nekem valami nem sikerül, vagy elrontok valamit, kapom az ívet és a leszidást, mindennek el vagyok hordva, az öcsém pedig szintúgy megkapja a leszidást, de ő utána mehet ide meg oda és nincs eltiltva semmitől. Eddig ha el akartam menni valahova, akkor kaptam a kérdést hogy minek megyek, miért nem maradok otthon, miért nem jó itt nekem, most pedig elkezdődött az, hogy minden nap el akarnak zavarni itthonról, olyan emberekhez akikkel szinte nem is vagyok jóba, mert az élet nekem azt nyújtotta hogy barátaim is alig vannak, és ők se akarnak mindig eljönni velem, de ha ők hívnak akkor meg nem mehetek. Szóval nem vagy egyedül...

Át tudom érezni a helyzeted... 23 éves vagyok, van egy 19 éves hugom, apa 13 éve egyedül nevel minket, mert anya lelépett. Azóta anyának van egy élettársa, akivel mi is jó viszonyban vagyunk. Vagyis eddig az volt részemről.

Visszatérve arra, amit írtál, nálunk ugyanez van. Mivel én vagyok a kedvenc, nekem 10x akkora a szigor, mint hugomnak. Én vagyok a hibás mindenért, még azért is én kaptam, hogy hugomnak nem sikerült a vizsgája... Egy komoly barátom volt eddig, apa már akkor utálta, amikor nem is ismerte még. Hugomnak minden barátja el volt tűrve. Én abbahagytam az egyetemet 4 éve, azóta azt hallgatom kb. Hugomnál semmi. Nem dolgozok, nem tanulok. Ha egész nap itthon vagyok, az a baj, mert miért nem csinálok valamit, ha el akarok menni valahova, az a baj, mert minek járkálok el, kivel, mikor, hova, és akkor félóránként hívogat apa, hogy mikor megyek már haza. Elvárja, hogy mivel ő tart el, azt csináljam, amit ő mond.

Most 3 év után megismerkedtem valakivel. 23 éves vagyok... 1 hónapja ismerem, és szeretnék nála aludni. Apa szerint ezt nem illik, és nem aludhatok ott. És akkor jön hugom, aki 17 éves kora óta minden hétvégén a barátjánál van.

Az a bajom, amit apa is nagyon jól tud és kihasznál, hogy én nem merek szólni semmiért. Csak most már eljutottam arra a pontra, hogy nem érdekel. Akadt egy munkalehetőségem is, a lakóhelyemtől messzebb. Apa kijelentette, hogy ne menjek oda, mert albérletbe nem lakhatok, mert nem lesz elég arra a pénzem. Ő akarja megmondani, hogy mit csináljak. Nem örül ennek a lehetőségnek, mert akkor elköltöznék, és nem maradnék itt vele örökre, hogy mossak meg takarítsak rá. Ezt ő mondta, és komolyan is gondolta!

Úgyhogy össze kell szednem magam, és ki kell állnom magamért, mert különben semmire nem fogom vinni.

Te nehezebb helyzetben vagy, mert még kiskorú vagy, és a szüleid tartanak el,de ne add fel! Amint abba a korba érsz, lépj! Saját tapasztalatból mondom, mert ha a szüleid látják rajtad, hogy ki tudnak használni és nincs saját véleményed és akaratod, soha nem fogsz megszabadulni tőlük.

Omg...

Ezt családon belüli erőszaknak hívják..Lelkiterror... Biztos csak igy van ahogy leirod/leirjátok? Én mint anyuka fel nem tudom fogni hogy lehet igy viselkednie egy szülőnek a saját gyerekével...

A 23évesnek meg: állj a sarkadra nőlj fel nem vagy már gyerek, menyj dolgozni vagy tanulj tovabb, mutasd meg hogy elég felnőtt vagy és akkor ugy is fognak kezelni. Jelenleg 16éves kislányként kezelnek.