Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A férjem külföldön lesz néhány hetet. Nagyon hiányzik, rossz itthon nélküle. A barátnőim emiatt kiröhögnek, szerintük nem normális hogy ennyire ragaszkodok hozzá. Ti mit gondoltok?
Nem beszélek egész nap róla, de ha valaki megkérdezi hogy hogy bírom, elmondom hogy nehezen, mert hiányzik.
Nem értem, mi ebben a "ciki"?
Persze hogy hiányzik ez a normális
nekem volt párom volt katona de mi szétmentünk nem volt közös jövőnk
Nem érezték azt amit te, ezért nem értik.
Az ember amikor hozzászokott ahhoz, hogy a szerette mindig mellette van nagyon nehezen viseli a hirtelen változást.
Ha mindig így lett volna, vagy lett volna már így , hogy pl napokra nem látod, vagy 1 héten csak egyszer...akkor könnyebben viselned.
Én ha hazautazom a szüleimhez a férjem nélkül, már 2. Nap megesz a fene, hazavágyom...
Ahhoz szoktam hozzá, hogy nagyon ritkán vagyunk külön, főleg, az alvás...itthon alig tudok nélküle aludni...
Nekem is az este a legrosszabb :-(
Járok tornázni heti 4x, hétvégén nyelviskolában vagyok, hétközben meg munka. Akkor gyorsan megy az idő.
De reggel úgy felkelni hogy nincs ott, meg hogy este is egyedül vagyok, nincs közös főzés, vacsi, zuhanyozás, összebújva elalvás - ez rossz :-(
(Mielőtt valaki belekötne: nem, nem szoktunk minden nap együtt főzni meg zuhanyozni)
Én egyetemista vagyok még, 23 éves. 2 éve vagyunk együtt a párommal és össz-vissz két lány csoporttársam van még az egyetemen, akikkel szünetekben megszoktunk ilyeneket beszélni. Egyikük kb ugyanakkor jött össze a barátjával, mint mi az enyémmel, másikuk egy évvel előbb.
Pont szóba került a múltkor, hogy ki hogy bírja a külön alvást. Gyakorlatilag mindhárman együtt élünk a párjainkkal úgy mond és mindannyian egyetértettünk abban, hogy ehhez képest baromira nehéz az, amikor akárcsak 1-2 napra nem látjuk a párjainkat.
Egyszerűen hozzászoktál ahhoz, hogy minden este együtt fekszetek, reggel együtt keltek. Ez ad erőt a naphoz. Ki lehet nevetni, de nekem hatalmas energialöket az, ha a párom puszival ébreszt és kávét kapok az ágyba. Ő már dolgozik, nem feltétlenül akkor ér rá hazautazni, amikor én is, így ha ő megy haza a szüleihez, én nem mindig megyek vele. Ilyenkor az a 2-3 éjszaka is halál fura, hogy tök csönd van, senki nem szól hozzám, nincs kinek elmesélni mi történt aznap, stb. Nincs ebben semmi ciki szerintem.
Aki ezt nem érzi át, az vagy nem élt még együtt a párjával és hozzá van szokva a távolsághoz, vagy nem olyan érzelmes típus, esetleg nem is volt még komoly kapcsolata. Nem vagyunk egyformák, de ettől még nem ciki, hogy hiányzik a társad.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!