A férjem külföldön lesz néhány hetet. Nagyon hiányzik, rossz itthon nélküle. A barátnőim emiatt kiröhögnek, szerintük nem normális hogy ennyire ragaszkodok hozzá. Ti mit gondoltok?

Nem tartom cikinek, annak ellenére, hogy én még soha nem éreztem, hogy hiányozna a párom. Nem a férjem, szerintem nem is lesz - főleg azért, mert nem tervezek házasságot. De volt már rá példa, hogy 3 hétig nem láttuk egymást, mert olyan melója volt, ami miatt nem ért rá találkozni. Fel sem tűnt őszintén szólva, ha ő nem hívott fel, nekem eszembe sem jutott. Pedig szeretem, ha velem van tök jó, de ha nincs velem, az sem érint különösebben. De ez nem csak vele van így, mindenkivel. Sosem voltam érzelmes nő. Nem hiányoznak a szüleim, a testvéreim, a legjobb barátaim. Pedig mindet nagyon szeretem, a szüleimnél sem kívánhatnék jobbat. Mégis, ha nincsenek velem, sokszor eszembe se jutnak. Ettől függetlenül tudom, hogy vannak hozzád hasonlók, akik meg meg tudnak kattanni az ilyen dolgoktól. Különbözőek vagyunk. Kösd le magad valamivel. Az estét vészeld át filmnézéssel, aludj el úgy, hogy még megy a TV. Úgy nem a férjedre fogsz gondolni, hanem a műsorra. Vagy hétvégén menj el bulizni, mire hazaérsz olyan fáradt leszel, hogy csak az alváson fog járni az eszed.

Bár így működne utolsó ! Nekem az esetek 99%-ban a páromon jár az eszem .(Mondjuk nem bánom ,nem akarok nem gondolni rá :D )

Dehogynem normális!! Az lenne baj, ha nem hiányozna. Én is el kell néha utazzak, de mindketten szenvedünk, hiányzunk egymásnak nagyon. Decemberben is 10 napot Londonban leszek, már előre félek, úgy fog hiányozni.

A molnár is normális.

Szerintem meg a barátnőid idióták, és teljesen normális, ha a férjed hiányzik neked...