Felek itthon barmit is csinalni! Ez hol normalis?

édes vagy :D ha eddig nem mondtad nekik, akkor mondd hogy fejezzék be mert idegesítő, esetleg kérdezd meg tőlük hogy betegek vagytok?

21/F

Én is ilyen lelki terrorban nőttem fel, borzasztó ez :S Még egy vasárnapi családi séta (szerencsére nem sok ilyen volt) is azzal telt, hogy félpercenként rám szóltak, hogy túl gyorsan/lassan/görbén/csámpásan stb. megyek, miért hallgatok annyit vagy épp miért vagyok túl hangos stb. Egy csepp víz a kád szélén fürdés után (!!!) egy órás lecseszést hozott magával, és még sorolhatnám.

Az eredmény: túlérzékeny, izgulós, nehezen barátkozós ember lettem, a stresszt minimálisan sem bírom, és ha egy adott cselekvés közben túlzottan figyelnek, kezem-lábam remegni kezd, pedig évek óta nem élek a szüleimmel, szerencsére.

Ha hallod hogy kibeszélnek, akkor szólj nyugodtan hogy tegyenek hangtompítót mert mindent hallasz amit mondanak.

Ha nem segít a beszélgetés, a kérés hogy álljanak le, akkor azt tanácsolom, hogy alkalmazd az ő módszerüket. Kis türelemjáték az egész. egyszerűen csináld azt amit ők szoktak. Ha anyud vagy apud iszik akkor mond nekik, hogy "nem hiszem el, hogy ennyit kell innotok, és pont abból a pohárból"

Ha mennek fürdeni, akkor menj utánuk, hogy sporoljanak a tusfürdővel vagy a szappannal. Ha mennek wc-re állj az ajtó elé, és kopogj be 4 másodpercenként, hogy

"hallom ám, hogy sok wc papírt tekersz le! Spórolj vele"

Ha anyud éppen felmos, nézd a földet és morogj az orrod alá , hogy "ennyi idősen már illene tudni normálisan felmosni"...

Ha vita lenne a viselkedésedből akkor csak ártatlan szemekkel néz rájuk és mond azt hogy

" idegesítő vagyok?? Hiszem csak azt csinálom amit ti szoktatok. Na milyen érzés??"

Szerintem venni fogják a lapot.

Nekem anyám ilyen, vagyis sokkal durvább. Tönkretett maga körül mindenkit a folyamatos beszólásaival és egyéb dolgaival.Egyszer elvitt egy pszichológushoz, mindenfélét mondott, hogy szerinte ilyen meg olyan vagyok... A poén az volt, hogy a végén a pszichológus nekem elmondta, hogy anyám valószínűleg NEM NORMÁLIS. Szerencsére apám nem volt ilyen, elvált anyámtól, elköltöztünk és most sokkal jobb. De azért néha belegondolok, hogy milyen igazságtalan az élet, mennyire jó lett volna egy szerető, gondoskodó anya, aki legalább egyszer a kib***ott életben segít valamiben, viszont olyankor az is eszembe jut, hogy inkább nőttem volna fel anya nélkül, ennél még az is jobb lett volna.

Úgyhogy én azt mondom, hogy ha a szüleid túlzott "odafigyelése" mellett nincs velük más problémád, akkor szeresd őket és próbálj meg velük beszélni.

16/F