Gyereket kizárni a hálószobából egyenlő rossz szülőség?

30" Mind a kettő a szülő vágyaihoz alkalmazkodik."

Szerintem ha gyereked van, akkor már szinte semmi sem a szülő vágyaihoz van igazítva... A gyerekek tökéletes érzékkel találják el, hogy melyik az a pillanat, amikor vinnyogva kell váratlanul ébredni és telibe kell hányni a szőnyeget...

"Jajj, komolyan. Ha másnak fontosabb a szex, akkor ne legyen még gyereke."

Ezt most ugye nem komolyan írtad? Ha szeretnék nyugodtan együtt lenni a férjemmel, amikor vágyunk rá, és nem a gyerekeinkkel elszeparálva alszunk, akkor fontosabb a szex, mint a gyerekem, és inkább ne is legyen? Ki írta, hogy minden nap szexelünk? Azt mondtam, hogyha gyerek nélkül alszol, akkor nem programozott a szex, hanem úgy történhet, ahogy jól esik. Ennyi. És igen, ez nekem igenis fontos. De biztosan ettől sz@r anya vagyok, és nem is kellet volna szülnöm.

33: "És nem hiszem, hogy minden este a szőnyegre hány a gyerek, vagy történik valami. "

Kisgyerekes családban szerintem szex sincs minden nap....

Nálunk a szex elmaradásának ezek voltak a főbb okai:

Én voltam mosogatórongy.

A párom volt hullafáradt.

Valamelyik gyerek beteg volt (szerencsére ritkán)

Ha békésen aludtak, kedv is volt, akkor megoldható volt másképp, más helységben (nem csak a zuhany alatt egy percig). Vagy épp nem voltak otthon úgysem, szóval az ágy is szabad volt.

Nem az együtt alvással van a baj, hanem azzal, ha valaki pajzsként, kifogásnak használja a gyereket(főleg az anyukák) és azért altatja a szülői ágyban.

"8. vagyok. Nyilván nem sikítozós-vaddisznó giga-dugásokat művelünk az ágyban, hanem viszonylag halkan és szolídan tesszük késő este, amikor a gyerkőcök mér mélyen alszanak."

Most komolyan úgy szopogatod a férjed majd dug meg keményen, hogy közben mellettetek szuszognak a 2 és 4 éves csemeték, 5-10 centis testközelben? Hát hallod, ez több, mint perverz és undorító...

Igencsak beteges dolog a gyereket a szülői ágyba szoktatni.

A saját ágyikójában és a saját szobájában a helye.

Aztán majd 6-7 éves korában hogyan pateroljátok ki? Ész megáll, mik vannak! 4 éves gyerekkel egy ágyban aludni és mellette szexelni??? Jézusom!

Hülyéskedtek? Az is zavar, amikor otthon vagyunk szülőknél látogatóban, ha ránk tör a nosztalgia a régi szobában, megkívánjuk egymást, és szexelünk, hogy nehogy meghallják. (Ettől még mondjuk csináljuk, de van közöttünk néhány fal, és minimum két csukott ajtó.)

Ha konkrétan mellettem feküdne valaki (pláne gyerekem), akkor erősen meggondolnám a dolgot.

Nem vagyok tizenéves, hogy buli legyen tömött szobában, alvó szobatársakkal szexelni.

Nem buli az sem, hogy tekintettel legyek másra, és ne tudjak egy jóízűt kufircolni, mindig figyelni kelljen arra, hogy "Jaj, Bélus, ne olyan erősen, a gyerek még azt hiszi, hajón van, és tengeri beteg lesz, csak óvatosan d*gj meg!".

Igenis, zárd be az ajtót amíg szexeltek. Ha baja van a gyereknek, akkor ki tudod nyitni, oda tudsz menni.

Én mindig külön szobában aludtam, kivéve ha pl. beteg voltam, akkor apukám aludt az én szobámban és anyu mellé bújtam. Szerintem nagyon nem okés, ha a gyerek(ek) a szülőkkel alszanak egy szobában, vagy akár egy ágyban. Én nem tudnék úgy szexelni, hogy a gyerekem a közelemben alszik. Na de hogy van olyan, aki úgy szexel a férjével, hogy a 4 éves gyereke pár centire mellettük alszik, az több, mint beteg dolog. Legalább fektessék külön ágyba...

Aki meg azt írta rendkívül sok intelligenciával, hogy amíg fontos a szex, ne legyen gyerek, az egész egyszerűen nem normális. Ha szültem egy gyereket, már ne szerelmeskedjek a párommal? Sőt, dobjam ki a csinos ruháimat és hordjak nejlon otthonkát kinyúlt mackónadrággal...? Nettó hülyeség...

28N

Nekem nincs gyerekem még de a szüleim példáját le tudom írni. Nálunk a szülő ágy tabu volt. Hétvégén is csak akkor feküdhettünk be korán reggel ha megengedték, mert volt a nappaliban is tv így az nem volt kifogás, hogy csak anyuék szobájában tudjuk nézni a reggeli mesét. (és első sorban ezért másztunk volna be) Esténként volt közös filmnézés, de ha valaki elálmosodott vagy netán elaludt azt átvitték a szobájába. Csak és kizárólag akkor aludhatunk náluk ha betegek voltunk még kicsiként. Nagyobb korban (10-12 körül) már az sem. Akkor annyi volt a "könnyítés", hogy minden ajtó nyitva volt így mivel panel és kicsi minden neszezést hallottak így ha gond volt tudtak jönni (pl mikor húgom lehányt az emeletes ágy tetejéről, mert nem akart az alsó részen aludni, anyuék meg ráhagyták, hogy majd rájön... :D)

Így pl most mikor hazalátogattam és a "gyerekszoba" raktárként üzemel pár hónapig, amíg húgom költözködik és nem volt hol aludnom, olyan 20 év óta először aludtam anyukámmal (apu sajnos meghalt pár éve), mit ne mondjak marha fura volt. Nem is tudtam hova rakni a helyzetet, főleg, hogy évek óta a barátommal alszom és van egy kialakult alvás rendünk. De pl gyerekként sose féltem a sötétben és nem volt abból probléma ha idegen helyen kellett aludnom. Honvágyam se volt sose táborokban. Ki is voltak rám borulva a többiek, hogy de hát nem látom anyukámat 1 hétig. Mindig mondtam, hogy és? Ők se látnak engem, mégse sírva hívnak esténként. Szóval felesleges kötődés nincs köztünk, de 2-3 naponta beszélünk, néha 1-2 órát is, szóval azért szeretjük egymást és nem lettünk egy elfajzott család.

Ráadásul így felnőttként anyuval beszélgetve kiderült, hogy nekik nagyon jó szexuális életük volt (előkerült párkapcsolati kérdéskörben), én meg gyerekként ebből semmit se vettem észre, mert ugye nem voltunk az ágyukba szoktatva plusz zárt ajtók voltak. Nem is volt gond a házasságukkal ilyen szempontból. Egyszer kerültek majdnem válás szélére, de abban meg apai nagyanyám volt a ludas. Sikerült megbeszélniük és aztán jött öcsém. Szóval jól sikerült a megbeszélés... :D