Gyereket kizárni a hálószobából egyenlő rossz szülőség?

Dehogyis, ez inkább jó/normális szülőség.

Egy egészséges házasságban, párkapcsolatban egy gyereknek semmi keresnivalója a szülei ágyában. Veszélyes főleg kisbabaként, kisgyerekként (könnyen ráfeküdhetnek ugye), és lelkileg sem indokolt normál esetben. Ha a gyereknek fáj valamije, nagyon zaklatott vagy szomorú, akkor persze megengedhető néha, ha ennyire a szülei közelségére vágyik. De nem szabad belőle rendszert csinálni, mert sem a szülők kapcsolatának, sem a gyerek fejlődésének nem tesz jót.

Ez szerintem hülyeség. Mármint hogy az együtt-külön alvás mint minősítő legyen.

Minden családban más megoldás a jó. Aki a házastársi ágyát gyerekmentes övezetnek akarja és nem érzi jól magát akkor, ha ott rak fészket az összes csemete, akkor szívük joga ehhez.

Nálunk inkább az volt az elsődleges szempont - főleg nekem - hogy lefekvés után kuss legyen és reggelig engem ne ébresszen fel senki, különben tűzokádó sárkánnyá változom a kialvatlanságtól. A gyerekek akkor aludtak a legjobban, amikor összekucorodva együtt összebújtunk. Úgy aludtunk mint az egerek, aki ahol vackot csinált magának. Nekünk így volt a jó. Nemi életet meg nemcsak éjjel a házastársi ágyban lehet élni.

Más barátnőmnek a gyereke meg nem is szeretett együtt aludni soha azóta hogy hazavitték a kórházból, ő a saját kis ágyikóját szerette.

Egy a lényeg, hogy a család minden tagja jól érezze magát, kényelmesen aludjon. Ha nektek a külön alvás hozza meg a kiegyensúlyozott családi életet akkor ne érdekeljen, hogy másnak mi a jó.

Ez is egy hálás vitatéma a gyereknevelés kérdéskörében. És az egyik tábor soha nem fogja meggyőzni a másikat.

Mi együtt alszunk a gyerekekkel (2 és 4 évesek), és 33 hetes várandós vagyok a harmadikkal. Szóval mi meg tudjuk oldani a szexet úgy is, hogy mellettünk szuszognak a porontyok, még nem volt belőle gond.

Engem (és a férjemet is) pl kifejezetten zavarna, ha nem lennének mellettünk a gyerkőcök, minket megnyugtat ha érezzük/halljuk őket magunk mellett, szeretünk velük elaludni és felébredni. Hiányoznának, ha külön szobában lennének. Hiszem, hogy annak is eljön majd az ideje. Egyelőre jó ez így mindannyiunknak, és a mások véleménye meg le van tojva.

Azt is elfogadom, aki azt mondja, hogy nem tudna nyugodtan aludni a gyerek mellett, mert fél hogy ráfekszik, vagy egyszerűen zavarja a férjén/feleségén kívül más ember az ágyban. Akkor ő külön altatja a gyereket, oszt' jónapot.

Ezt a legutóbbi választ mintha egy 10 éves írta volna... Egy felnőtt ember még jó,h külön alszik,meg meleg van...Ez nem volt kérdés.

Másfelől teljesen rendben van,ha az ember külön szoktatja a gyermekét,mert utána nagyon nehéz átpaterolni a saját szobájába. Persze azt még megjegyezném,hogy szerintem a legtöbb esetben tényleg azért tartják ott a gyereket maguk közt a szülők,legalábbis az egyik,mert nem akarja,h a másik -finoman szólva-közeledjen.