Gyereket kizárni a hálószobából egyenlő rossz szülőség?

17-es: számomra pont az jelent pihenést és megnyugvást a hosszú, fárasztó nap végén, ha a férjem karjában alhatok el akár egy szeretkezés után. A romantikus együttlét nem egyenlő a gyertyafényes vacsorával, hanem azzal, hogy nem egészségügyi célból letudjuk gyorsan valahol, mindegy hogy hol, hanem hogy nyugalomban, csak egymásra figyelve, elengedve magunkat együtt vagyunk úgy, ahogy jól esik.

Amúgy meg szerencsések vagytok a ráérő nyugdíjas nagyszülőkkel...én anyukám 44 éves, a fiam felnőtt lesz, mire nyugdíjba meg. Úgyhogy, ha nem havonta egyszer akarnánk együtt lenni (ahányszor ott alszik anyumnál a gyerek), akkor inkább a hálóban oldjuk meg.

Nem beszélve a dolog spontanalitásáról. Ez így nem egy "leszervezett" dolog. Ha este összebújva megjkíván a férjem, vagy fordítva, akkor szexelünk, ha nem, akkor nem. Ennyi.

Én külön aludtam a szüleimtől mindig is, de kiskoromban, ha rosszat álmodtam vagy ilyesmi akkor átmentem, és ott aludtam, de ez nem volt gyakori. De van 2 testvérem és velük egyszobában voltunk.

Az unokatesóm egyke, most 15 éves és máig az anyjával alszik.

Én azt gondolom, hogy legyen a gyereknek külön szobája és aludjon ott. DE! Ha rosszat álmodik vagy bármi baja van, akkor ne zárjátok már ki szerencsétlent!

Kedves Kérdező!

Te mindenre találsz valami kifogást, csak a saját igazad a jó és az, aki ezt alátámasztja.

Nem, pont hogy ti teszitek jól.

A gyereknek semmi keresni valója rendszeresen a szülői ágyban.

Néha persze bemehetnek, hétvégén reggel lustálkodni, esetleg ha betegek, de rendszeresen semmi keresni valójuk nincs ott. Rossz a gyereknek és a szülőknek is.