Hogy kezeljük a családjainkat? Te mit tennél a helyünkben?
Párommal hamarosan külföldre költöznénk (csak 100 km-re a szüleinktől), korábban az én családommal éltünk (párom kb. 1,5 éve lakik itt, de közben fedezte az egyetemi kiadásaimat, ruhát, ételt, segített a szüleimnek stb.). Azonban a szüleimmel nagyon megromlott a viszonyunk. Már tarthatatlan a viszony, anyám lassan 2 hónapja nem szól hozzám, nem főz ránk (nem is vártuk el, de hogy tesóm 40 éves párjára meg főz?!). Már így is a párom fedezett nekem mindent, most már teljesen az ő fizetéséből élünk (félrerakni már nem tud), ezért döntöttünk úgy, hogy ha én is elmegyek dolgozni (pár napja diplomáztam le), az én fizetésemből fizetjük az albérletet. Hozzátenném, anyám korábban is úgy beszélt velem, mint a kutyával, szóval sokat nem veszítettem. Mindenesetre mi mielőbb menni szeretnénk, így hogy végre az iskola sem köt helyhez, csak a kivitelezés kérdéses, ugyanis az én családomtól egy fillérre nem számíthatok, holott elég jól keresnek.
Párom szülei jóval szegényebbek, mint az enyémek, velük sem volt jó a kapcsolat, mégis szeretnék támogatni a fiukat. Konkrétan nem tudjuk, elfogadjuk-e vagy kérjük-e a segítségüket, mivel nagyon szeretnek mindenbe beleszólni, a felfogásunk pedig nagyon különbözik. Pl. azt sem értik, miért megyünk külföldre, nem értik, miért visszük magunkkal a cicánkat (szerintük dobjuk ki vagy ajándékozzuk el), miért tanul a párom másik szakmát (most segédmunkát végez diplomával).
De a pláne az egészben az én gyerekkori álmom, hogy az egyik európai országban éljek, messzebb innen. A nyelvet tanuljuk párommal, mint írtam, ő új szakmát tanul, úgy tervezzük, dolgozunk kicsit a szomszéd országban, majd 3-5 év múlva továbbállunk és a messzebbi országban alapítunk családot. Erről azonban egyikünk családja sem tud, mivel tudjuk, hogy akkor mindent elkövetnének, hogy ne tudjunk menni, akár zsarolással is, de megakadályoznák. Ez nem hiányzik nekünk, bár tudjuk, elkerülhetetlen. A baj még az, hogy a párom szülei azt mondogatják, hogy most oldjuk meg az albérletet nagyjából önerőből (ami szerintem nem lesz elég, kint rengeteg a kaució stb.), aztán majd a saját lakásnál később besegítenek. De nem tudják, hogy mi nem szeretnénk itthon lakást, és egy messzebbi országban fogunk letelepedni, ezért tanulunk most is.
Párom úgy gondolta, olyan fél-egy millió forintot kérne maximum, egyébként a fél milliót a nagyszülei adták neki örökség gyanánt (öccse már megkapta kocsira, ő még nem). De nem tudjuk, oda fogják-e adni a pénzt úgy, hogy az én szüleim meg nem adnak. Még attól is félünk, hogy külföldön nem tudunk majd félretenni pénzt, úgy sem, hogy mindketten dolgozunk, és ha feléljük a mostani megtakarításainkat, a párom szülei meg nem segítenek, akkor sosem tudunk annyit félretenni, amiből kiköltözhetnénk a 3. országba. De pofátlanságnak tartjuk a pénzkéregetést úgy, hogy tudjuk, hamarosan továbbállunk innen.
Annyira nehéz az egész, kicsit úgy érzem, sosem fogom megvalósítani az álmaimat, és részben a szüleink hibájából "ittragadunk". Anyám meg vígan tesóm pasijának a házát újítgatná, meg tartja a 40 éves embert, amíg az sem érdekli, én mit eszem 22 éves fejjel, frissdiplomásként. Teljesen magamra hagytak. Szerintetek mit tegyünk, hogy oldjuk meg az anyagi, illetve nem anyagi gondjainkat, mit tanácsolnátok?
válasza:Kérdező, ismételten kérdezem.
Milyen alapon várod el bármelyikőtök családjától, hogy pénzzel támogasson benneteket?
Ha neked annyira rossz otthon, ne várd, hogy bármit is fizessenek.
Nem kapkodunk, 3-5 évet szántunk arra, hogy megalapozzuk az elköltözésünket. Ezalatt mindketten folyamatosan tanulni fogunk munka mellett, teljesen önfenntartóak szeretnénk lenni, csak az a baj, hogy ha mindent magunk állunk a költözés kapcsán, nem marad egy fillérünk sem, talán még az első fizetésig ennünk sem lesz mit. Ezért kellene a szülői segítség, amit a párom szülei meg is adnának (ők kötelességüknek érzik segíteni a gyerekeiket, ahogy csak lehet, és szerintem ez a normális), de úgy, hogy az én szüleim hátat fordítottak, nem tudom, kérhetünk-e tőlük bármit is. Illetve úgy is, hogy tudjuk, hosszú távon nem maradunk itt és nem úgy és ott fogunk élni, amit a párom szülei elvárnak.
Én egyébként nagyon csalódott vagyok a családomat illetően, sosem gondoltam volna, hogy így hátat fordítanak nekem (főleg azt nem, hogy megérem, hogy anyám hónapokig nem beszél velem), mikor mindig annyira igyekeztem példás gyerekük lenni és mindig próbáltam a lehető legjobb lenni nekik.
Olyan alapon várom, hogy be volt ígérve. Páromnak is, nekem is. Apám világ életemben azzal nyugtatgatott, hogy ne aggódjak a lakhatáson, az anyagi dolgokon, majd ők is támogatnak, amennyivel tudnak, nekem semmi gondom nem kell hogy legyen. Ő még most is azt mondja, hogy maradhatunk. De ele ház anyámé.
Persze mindennek ellenére tettem félre pénzt magamnak a diákmunkából, de ha ezt tudom, jobban meghúzom a nadrágszíjat. Azért a legtöbb frissdiplomás nem tud egyből elköltözni a szüleitől, tegyünk hozzá. Falun még a legtöbb fiatal 25-30 évesen is otthon él, pedig itt a legtöbbjük már 20 évesen rendesen dolgozik. És nem értem, ha a legszegényebbek is megtűrik a gyerekeiket otthon, velem miért nem lehet szóbaállni sem, mikor mindig annyit segítettem anyámnak a házimunkában, 6 felnőtt után végeztem mindent, hogy neki kevesebb legyen. Szinte csak a főzés volt az ő "feladata", minden mást átvállaltam.
Nagyon rossz érzés, hogy a párom 90 éves, nagyon szegény nagyszüleitől kaphatjuk a legtöbbet, miközben az én jómódú családom azt szeretné, ha a térképről is eltűnnék.
válasza:Kérjetek kölcsönt a párod szüleitől,ha helyrejöttök visszaadjátok.
Nem egészen értem hogy mi köze az ő szüleinek a te szüleidhez.Ha most a te szüleid nem adnak akkor ők se?
Kedves hetedik válaszoló... csak számomra nem lesz diplomaosztó. Párom anyja már szabadságot is kért arra a napra, keresztszüleim is készültek (ők nagyon sokat segítettek az egyetem alatt), majd mindenkinek mondhattam le, mondván, anyám nem áll szóba velem, kirakott a házból, apám nem kiváncsi az ilyen ünnepségekre, egyedül el sem jönne, így nem tarthatom meg.
A házimunkában pedig, mint írtam, rengeteget segítettem, a főzésen kívül mindent átvállaltam 6 ember után, ami nem kevés munka. És sosem kértem semmire sem pénzt, sosem követeltem, csak rosszul esett, hogy pl még a vállalkozásban sem dolgozhattam tanulás mellett, hogy némi pénzhez jussak. Mindenki azt szeretné, ha a gyerek továbbvinné, amit felépített, engem meg be sem engednek oda, miközben hasonló szakon tanultam.
válasza:Felnőttként magadnak kell állni a kiadásaidat és a terveidet,akkor is ha ez nem tetszik.
Elhiszem,hogy rosszul esik hogy ilyen a kapcsolatotok a szüleiddel,de ez a "de megigérte hogy ad pénzt és most mégsem és különben is kapja be mindenki" hozzáállás nevetséges.
Elmész te is dolgozni,és összegyűjtitek a pénzt külföldre,nem vagytok dedósok könyörgöm. Ha egy jó tanácsot elfogadsz,soha SENKIRE ne apellálj ha eltervezel valamit. Mert mások mindig mondhatják hogy nem,bekavarhatnak,kihasználhatják,hogy ki vagy szolgáltatva nekik stb.
Én nem értem,egyeseknek miért nincsen igényük a függetlenedésre,annyi büszkeség nincs benned,hogy nem a szüleidtől kuncsorogsz pénzt,ha állitásod szerint rondán viselkedtek veletek,és kidobtak az utcára stb ?? Ennyi tartás legyen már benned,hogy nem kéregetsz pénzt másoktól . Ha adnak,szivesen segitenek,felajánlják stb /az én szüleim is segitettek bár nem konkrétan pénzzel mikor elköltöztem/ az nagyon jó,de ha nem,akkor nem kuncsorgunk,kéregetünk ezt még rémes leírni is .
Az ,hogy a testvérek/szomszéd néni/ barátnő/anyámkinja többet kap ,ez van,nem igazságos az élet,a szülők sem mindig azok . Olyan nincsen egyébként,hogy te anyagi támogatást kapsz valakitől,és az nem fog beleszólni mire költsd. Ilyne hitelt még a bank sem ad . Ha a saját pénzedet költöd,nem fognak a szülők beleszólni .
Összességében az a gond,hogy felnőtteset akartok játszani,de még kamaszként viselkedtek.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!