Hogy kezeljük a családjainkat? Te mit tennél a helyünkben?
Párommal hamarosan külföldre költöznénk (csak 100 km-re a szüleinktől), korábban az én családommal éltünk (párom kb. 1,5 éve lakik itt, de közben fedezte az egyetemi kiadásaimat, ruhát, ételt, segített a szüleimnek stb.). Azonban a szüleimmel nagyon megromlott a viszonyunk. Már tarthatatlan a viszony, anyám lassan 2 hónapja nem szól hozzám, nem főz ránk (nem is vártuk el, de hogy tesóm 40 éves párjára meg főz?!). Már így is a párom fedezett nekem mindent, most már teljesen az ő fizetéséből élünk (félrerakni már nem tud), ezért döntöttünk úgy, hogy ha én is elmegyek dolgozni (pár napja diplomáztam le), az én fizetésemből fizetjük az albérletet. Hozzátenném, anyám korábban is úgy beszélt velem, mint a kutyával, szóval sokat nem veszítettem. Mindenesetre mi mielőbb menni szeretnénk, így hogy végre az iskola sem köt helyhez, csak a kivitelezés kérdéses, ugyanis az én családomtól egy fillérre nem számíthatok, holott elég jól keresnek.
Párom szülei jóval szegényebbek, mint az enyémek, velük sem volt jó a kapcsolat, mégis szeretnék támogatni a fiukat. Konkrétan nem tudjuk, elfogadjuk-e vagy kérjük-e a segítségüket, mivel nagyon szeretnek mindenbe beleszólni, a felfogásunk pedig nagyon különbözik. Pl. azt sem értik, miért megyünk külföldre, nem értik, miért visszük magunkkal a cicánkat (szerintük dobjuk ki vagy ajándékozzuk el), miért tanul a párom másik szakmát (most segédmunkát végez diplomával).
De a pláne az egészben az én gyerekkori álmom, hogy az egyik európai országban éljek, messzebb innen. A nyelvet tanuljuk párommal, mint írtam, ő új szakmát tanul, úgy tervezzük, dolgozunk kicsit a szomszéd országban, majd 3-5 év múlva továbbállunk és a messzebbi országban alapítunk családot. Erről azonban egyikünk családja sem tud, mivel tudjuk, hogy akkor mindent elkövetnének, hogy ne tudjunk menni, akár zsarolással is, de megakadályoznák. Ez nem hiányzik nekünk, bár tudjuk, elkerülhetetlen. A baj még az, hogy a párom szülei azt mondogatják, hogy most oldjuk meg az albérletet nagyjából önerőből (ami szerintem nem lesz elég, kint rengeteg a kaució stb.), aztán majd a saját lakásnál később besegítenek. De nem tudják, hogy mi nem szeretnénk itthon lakást, és egy messzebbi országban fogunk letelepedni, ezért tanulunk most is.
Párom úgy gondolta, olyan fél-egy millió forintot kérne maximum, egyébként a fél milliót a nagyszülei adták neki örökség gyanánt (öccse már megkapta kocsira, ő még nem). De nem tudjuk, oda fogják-e adni a pénzt úgy, hogy az én szüleim meg nem adnak. Még attól is félünk, hogy külföldön nem tudunk majd félretenni pénzt, úgy sem, hogy mindketten dolgozunk, és ha feléljük a mostani megtakarításainkat, a párom szülei meg nem segítenek, akkor sosem tudunk annyit félretenni, amiből kiköltözhetnénk a 3. országba. De pofátlanságnak tartjuk a pénzkéregetést úgy, hogy tudjuk, hamarosan továbbállunk innen.
Annyira nehéz az egész, kicsit úgy érzem, sosem fogom megvalósítani az álmaimat, és részben a szüleink hibájából "ittragadunk". Anyám meg vígan tesóm pasijának a házát újítgatná, meg tartja a 40 éves embert, amíg az sem érdekli, én mit eszem 22 éves fejjel, frissdiplomásként. Teljesen magamra hagytak. Szerintetek mit tegyünk, hogy oldjuk meg az anyagi, illetve nem anyagi gondjainkat, mit tanácsolnátok?
válasza:??????????????????????
Nem nagy a pofátok egy kissé? Előbb a ti szüleidtől várnátok el, hogy eltartsanak, főzzenek-mossanak-takarítsanak rátok, ha nem hajlandóak erre fröcsögtök és ők a legszarabb emberek a világon, most meg a barátod szüleit húznátok le, holott mint írtad eleve rossz körülmények között élnek, meg egyébként sem jó a viszonyotok velük, de a segítségük meg a pénzük kellene???
Basszus a helyetekben mélyen elásnám magamat, ez valami felháborító...
válasza:Ne várd el soha senkitől, hogy fizesse az álmaid, arra keresd meg magad a pénzt.
Pláne ne várjatok pénzt úgy, hogy az egyik család nem szeret titeket (bizonyára nem ok nélkül), a másik meg csóró.
Tessék önerőből megkeresni.
Megjegyzem, skandináv országban élek. Ide öngyilkosság kijönni fejenként másfélmillió Ft-nál kevesebb pénzzel, mert minden drága és sokba kerül a lakhatás. Menjetek először munkásszállóra, munkának jó lesz a mosogatás, takarítás, és apránként tegyétek össze a pénzeteket.
válasza: válasza:Még egyszer, kérdező.
Milyen alapon várod azt, hogy mások fizessék a te boldogulásod?
válasza:"Nem a legszarabb emberek, de a környéken egy 22 évest sem ismerek, akit így kidobtak (persze biztos van, de nem az én ismerőseim közül)."
Ez nem kifogás. Engem nem dobtak ki, hanem elmentem egyetemre 18 évesen - mellette pedig dolgoztam, ha nagy elmaradásban voltam, halasztottam, de eltartottam magamat, és még sok ismerősöm is. Nem a barátomtól vagy a szüleimtől vártam el, hogy pénzeljenek. 22 évesen azért igencsak felnőtt vagy, nekem olyankorra már megvolt a bachelor diplomám.
"A én családom meg az egyik leggazdagabb a környéken, és ilyenek folynak itt. Én meg azt nem nevezném eltartásnak, hogy még az ételt is magamnak veszem az egyetem elkezdése óta, a párom meg járt nekik dolgozni heti szinten erdőre, telkekre, eltartotta a lányukat az egyetem utolsó éveiben (mikor gyakszi alatt nem kerestem pénzt pl., még akkor sem vették meg nekem az ételt), fizeti neki a költözést, majd szó nélkül kidobnak minket"
Feltételezem már akkoriban is ekkora pofád volt? De ezt valahogy nem tudom elképzelni, hogy otthon élsz, és magadnak veszed az ételt. Megfőz édesanyád, és kijelenti, hogy te abból nem ehetsz, vagy mi? Bár lehet, hogy csak felhúzta a modorod. Te hányszor főztél vagy takarítottál rájuk? Te hányszor segítettél nekik?? Mert nálunk már tinikorban normális volt, hogy mi is besegítettünk.
"mikor a tesóm pasija ideköltözik (egy 40 éves pasit tartanak el, és igen, őt eltartják, mert fizetik az ételt, használja a kocsijukat, etetik az idehozott kutyáját stb., mi semmit sem!), mondván, mostmár fátvág meg fűnyírózik más, mi mehetünk a híd alá."
És feltételezem ez a negyven éves ember nem is dolgozik, édesanyád meg puszta szimpátiából eltartja, mi? :D:D
"Anyám pl a mai napig azt sem tudja, hogy lediplomáztam, sőt konkrétan miatta nem lesz diplomaosztóm sem, pedig nagyon beleéltem már magam korábban."
Azt hogy? Felhívta az egyetemet, hogy neked ne legyen?? Mert még akkor is lenne. Ennyi szedett-vedett hülyeséget egy helyen már rég hallottam...
válasza:Most ha jól értem azon az 500 ezer forinton aggódsz?Ha nem kapjátok meg,akkor lőttek a hosszútávú terveiteknek?
Egy kicsit gondolkozz...meg lehet azt csinálni anélkül a pénz nélkül is,csak max időben tovább fog tartani.Nem kell sietni,a kapkodásnak sosincs jó eredménye.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!