Anyukám lusta vagy ez a normális?

Anyum nem főzött minden nap, sokszor olyan későn járt haza, hogy apával addigra elkészítettük a kajcsit.

Mikor ketten maradtunk, akkor én menzáztam, és kb. kétnaponta főztünk közösen - szerencsére apa bevont, így viszonylag hamar megtanultam az alapokat.

Most csak hétvégén főzünk párommal (ő is, én is benn eszek), vagy, ha valamit megkívánunk és gyorsan kész.

Érthető, hogy anyud nem akar a tűzhely mellett ácsorogni, miután hazajön a munkából (8-9 óra utazás-meló után nekem sincs kedvem), és ezért szerintem nem lusta.

Te/ti viszont otthon vagy/tok, simán főzhetnél, amire nem kifogás, hogy bonyolult a recept. Keresni kell olyat, ami nem az. Bár barátommal bonyikat is csinálunk, nosaltyn, mindmegettén nagyon szépen leírják, részletes, érthető.

Ja. igen: 8-3-ig suli, tanulás 2 óra, és vezettem a háztartást (mosás, mosogatás, mindennemű takarítás) - mindezt 14 éves koromtól, miután ketten maradtunk.

Okoskák, azt nem fogtátok fel, hogy már gimis korában sem főzött az anyja????

Szövegértelmezés 0.

Igen kérdező, anyukád furcsa, nem ez az általános.

Viszont tényleg jó ötlet, hogy megtanulj főzni és a bevásárlást pedig megbeszélheted pl apuddal.

Én 22 éves vagyok, egyetemre járok, és anyukám még mindig főz.

Amikor kicsi voltam, ledolgozta a napi 12 óráját, és még este is nekiállt főzni, mindig volt meleg étel az asztalon, és sosem voltunk menzásak.

Most- immár 5 éve-, hétvégente hazajárok, és akkor anyukám megfőzi nekem a jövő hétre valót. 3 napra mindig van valamit ennem (és a húgomnak is). Ilyenkor persze magának is főz, ő is ezt eszi a héten.

Elolvastam a válaszokat, volt egy ilyen, hogy ha 5-600 Ft-ért eszel, akkor ugyanott vagy... hát nem tudom az illető hol él, de mondjuk egy 4 személyes családnak megcsinálni egy paprikás krumplit kerül annyiba, mint egy embernek egy kifőzdében enni. Az is más kérdés, hogy mondjuk vannak városok, ahol nem lehet 5-600-ért enni, csak 7-8-900-ért. Nagyon sok pénz ez naponta, és nem adják mindenhol könnyen az ösztöndíjat. (Lehet azzal villogni, hogy 22 éves nő vagyok, háztartást vezetek, és 20 ezer forint ösztöndíjat is kapok, ha egyszer nem mérvadó a pénz... én orvosira járok, egy db 4-esem lett előző félévben, a többi 5-ös, és 11000 Ft-ot kapok).

Nyilván embere válogatja a dolgot, de ha a szülő vállalta, hogy támogatja a gyerekét az egyetem alatt, akkor legalább egy 10 ezrest hozzávághatna, hogy tessék gyerek, ebből vegyél magadnak valamit enni. Ha az ember tanul, és a szüleire van utalva, és nem csurran-cseppen neki ösztöndíj, és van olyan szerencsés, hogy szociális támogatást sem kap (mert nem olyan a helyzete), akkor mégis miből teremtsen elő pénzt? Diákmunkával, mikor írta, hogy napi 1,5 órát utazik oda meg vissza? Ha persze lenne diákmunka... felnőtteknek sincs munka, nem hogy diákoknak. Szóval hiába van meg a szándék, ha nincs miből főzni.

Persze itt gyakorin 20 évesen mindenki dolgozott, kb. ő tartotta el a szüleit, mellette vezette a saját háztartását és a szüleiét is...

Én 8 órában dolgozom, az egyik gyerekem 17 éves, a másik 4. Majdnem minden nap főzök munka után. Bár a kicsi eszik főtt ételt az oviban, de a kamasz fiamra és a férjemre is gondolni kell, meg magamra is persze. Így egészségesebben étkezünk, mintha rendelgetnénk vagy hideget ennénk csak mindig, és olcsóbban is kijövünk. Hozzáteszem, nekem a takarítást megoldja egy bejárónő, aki heti egyszer jön, így munka utánra marad a mosás, főzés, ház napi tisztán tartása, kert, háziállatok gondozása, és nem utolsó sorban a gyerekekkel való foglalkozás. Hét végén mindig főzök, az nem is kérdés.

Nagyon örülnek otthon, hogy főzök. Ezzel kicsit összefogom a családot:) A kicsi néha segít is, aztán együtt négyen leülünk enni, beszélgetünk. Nem csak úgy mindenki össze-vissza eszik, amit épp talál, mert az nem a meleg családi fészek jellemzője. A nagy fiam nyári munkán van. De ha otthon van, akkor összeüt egy rántottát vagy meleg szendvicset, ha kell. De azt gondolom, amíg én látom el a tanulmányai miatt a gondozását, addig az én feladatom meghitt családi hátteret biztosítani neki. Természetesen neki is megvannak a feladatai a ház körül, de a főzés nem az ő dolga, és nem is a férjemé.

hétköznap enyém se főz, mert 8-9kor ér haza, addig mi már rég ettünk

hétvégén csinál többfélét, de ha mást akarok, akkor megcsinálom

te is megcsinálhatod, 20 éves vagy

Nálunk sem főzött anyukám, mert mamámék a szomszédban laknak és mindig volt főt étel az asztalon, mire hazaértünk. Most, hogy mama sem bírja már úgy a tempót kezdettel főzni (nem mindig sikerrel).

Ebből kifolyólag én sem tanultam meg főzni, mert hozzászoktam, hogy a hűtőben van a kaja.

Elkerültem egyetemre, ahol az elején rendelgettem, menzára jártam, vagy vmi tasakos csodát összedobtam főzés címén. Utána jött egy olyan időszak, hogy otthonról nem tudtak adni annyi pénzt, hogy ezt az "életszínvonalat" fenntartsam és kénytelen voltam olcsón megoldani a kajálást. Én sem láttam soha, hogyan kell főzni, de mérhetetlen mennyiségű youtube videót végignéztem, hogy mit hogyan kell :) Receptekből kezdtem főzni (engem is kikészített a "csipetnyi", "ízlés szerint", "amennyit jónak látsz" mennyiségek), aztán szép lassan belejöttem.

Ma már egyedül viszem a háztartást (párommal élünk együtt). Minden nap főzök, de nem azért mert imádok napi 8,5 óra munka után a tűzhely felett izzadni, hanem lakásra gyűjtünk és olcsóbb, mintha mind a kettőnkre rendelnék, vagy eljárnánk kifőzdébe.

Ha tehetném TUTI nem főzőcskéznék éjszakánként.

25N