Megbuktam félévkor. Hogyan mondjam el a szüleimnek? Eléggé régimódiak ilyen téren, verés, büntetés, stb.

Már miért érdemelne büntetést? Elég baja van így is, hogy megbukott, és nem meri elmondani. Attól, ha büntetik, nem fog jobban tanulni, mivel a büntetés nem motivál! Ilyenkor segíteni kell a gyereknek, és támogatni, azzal, hogy leb*sszák, hogy miért nem tanult, csak rosszabb lesz a helyzet. Azért a szülei, hogy támogassák mindig, minden helyzetben. És mi van, ha nem csak az ő hibája volt, hogy megbukott? Mi van, ha próbálkozott, igyekezett, de nem sikerült? Igaz, ez részletkérdésnek tűnhet, de ne ítéljünk meg senkit a bukás miatt.

Nem, tényleg nem jó eszköz. De a te kötelességed az hogy tanulj. Ha a szüleid így nevelnek, akkor ez van. Nem kell ilyen nagy szavakkal dobálózni és a tanárra kenni a felelősséget, hanem fel kell vállalni amit csináltál (illetve nem csináltál) ebben a félévben, tanulni belőle és helyrehozni.

Ne bíráljátok már annyira, igen sok testnevelő tanár utolsó bunkó paraszt. Nem tudjátok mi történt, hát sok minden történhetett.

Az ilyen szülőknél nem segít az, ha magyarázkodik az ember, vagy valamire ráfogja, sőt.. sokszor még ront is a helyzetén. A legjobb, ha nem mentegetőzöl, nem mondasz semmit, csak eléjük rakod az ellenőrzőt és kibírod, amit kapsz érte. Igyekezz rövid időn belül jó jegeket kapni az adott tantárgyból, úgy tanulj, hogy lássák, tényleg foglalkozol vele, esetleg kérd meg őket, hogy segítsenek, akkor elképzelhető, hogy megenyhülnek és nem tart majd olyan sokáig a büntetés.

Azért én a szüleid helyében nem téged vennélek elő, hanem bemennék a tanárhoz egy kis beszélgetésre. Gondolom volt pár szem- és fültanúja a tanár kijelentésének, meg hát ott vannak az osztálytársaid, ők is kiállhatnának melletted, hogy te tesizel rendesen.