Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Apu nagyon kiakadt rám. Mit...

Apu nagyon kiakadt rám. Mit tehetnék?

Figyelt kérdés
9. osztályos fiú vagyok. Elkövettem egy hülyeséget, amit utólag már nagyon megbántam. Tegnap órák után az egyik haverom rábeszélt, hogy menjek át hozzájuk filmet nézni, kockulni. Utána át jött még másik 2, akik kitalálták, hogy menjünk el este egy kicsit szórakozni. Mondtam, hogy rendben van, de csak néhány órára, mert másnap tanítás. Ebből a néhány órából az lett, hogy egész éjjel kimaradtunk. Az egyik srác szülei délelőtt dolgoznak, hozzá mentünk reggel aludni. Iskolába már nem jutottunk el. Mivel mobil nem volt nálam, ezért vezetékesről felhívtam a szüleimet. Anyu vette fel, teljesen ki volt akadva. Amikor hazamentem, akkor nagyon megszidott. Nem az volt a baj, hogy átmentem iskola után a barátomhoz, hanem hogy erről semmit nem szóltam, ráadásul egész éjjel engem vártak. Hab a tortán, hogy iskolába sem mentem ma. Utána felhívta aput, aki szerencsére ma délelőtt dolgozik. Ő azt üzente nekem, hogy nincs mentség arra, amit tettem, készüljek fel egy kiadós verésre. Tudom, hogy komolyan gondolja. Ő nagyon szigorú és hajthatatlan az ilyen kérdésekben. Életemben kétszer kaptam ki tőle, utána 3 napig alig tudtam ülni. Igaz, hogy mindet megérdemeltem, ezt is. Próbáltam anyut meghatni, de most nem sikerült. Szerinte is megérdemlem. Ameddig felelőtlenül viselkedek, addig nem vagyok túl idős a veréshez sem. Apu 5 körül fog hazaérni, mert túlórázik. Őszintén bevallom, hogy nagyon félek, még a gyomrom is összeszorul az idegességtől. Nincs valakinek valami ötelete, hogyan győzhetném őt meg? Vagy inkább törődjek bele, hogy kapni fogok?
2014. jan. 21. 13:41
1 2 3 4 5 6
 41/53 anonim ***** válasza:

Tudom, hogy nem azzal van a bajod, hogy az apa megbüntette a fiát, hanem annak módjával. Biztos vagyok benne, hogy nem rögtön a nadrágszíjjal kezdte, hanem nem egyszer elmondta, hogy iskola után nyomás haza. Ha meg nem, akkor legalább szóljon, hogy merre mászkál. Még a kis srác is megmondta, hogy nem sokszor kapott ki, csak ha nagyon rászolgált. Ez pedig egy ilyen alkalom volt. Még az anyukája szerint is, aki egyébként tök normálisnak tűnik a poszt alapján. Az apuka pedig igenis félti a gyereket, a vak is látja. Átvirrasztotta az éjszakát és kétségbeesetten próbált a fia nyomára bukkani. Az sem érdekelte, hogy megy majd kialvatlanul dolgozni, ráadásul túlórában.


" És a kérdező válaszaiban olvashattuk, hogy már akkor megbánta az egészet, és próbált volna elnézést kérni, mikor még nem verték meg. Akkor erre utólag miért is volt szükség? "

Az élet nem így működik. Nem lehet mindent egy bocsánatkéréssel elintézni. Igenis meg kell a kérdezőnek (is) tanulnia, hogy a tetteinkért vállalni kell a felelősséget. A hibánkhoz mérten kell elszenvednünk a büntetést. A gyilkos is hiába kér bocsánatot a tárgyaláson, ezzel nincs elintézve. Ettől még nem kapja vissza a szeretett személyt a családja. Szép is lenne, ha nem csuknák ezért börtönbe. Jó, ez most nagyon durva példa volt, de a célnak szerintem megfelelt. Attól, hogy a kérdező bocsánatot kért, még nem tette semmissé a történteket. Igaz, kaphatott volna más büntetést is, mondjuk több szobafogságot, zsebpénz megvonást vagy mit tudom én mit. Az apja ezt látta helyesnek. Úgy gondolta, hogy inkább biztosra megy. Ha a fejmosás nem is, de a verés 100 %-ra visszatartja a kérdezőt attól ,hogy mégegyszer ilyet csináljon. Ezért nem lehet őt hibáztatni, főleg az előzmények ismeretében. Sokkal rosszabb lett volna, ha nem csinál semmit és ráhagyja az egészet a gyerekre.

2014. jan. 23. 19:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 42/53 anonim ***** válasza:
49%

"Az élet nem így működik. Nem lehet mindent egy bocsánatkéréssel elintézni."


Igaz is, akkor intézzük el veréssel. A gyilkost se verik meg (max. a társai a börtönben), hanem lecsukják, vagy egyes országokban szenvedés nélkül halálbüntetésre ítélik. Szóval tényleg nem volt a legjobb példa. Azzal is tudnék vitatkozni, hogy akit megvernek, nem jut eszébe többet ilyen dolog. Rengeteg bántalmazott gyerek menekül bűnözésbe, rossz társaságba, alkoholhoz és egyéb tudatmódosító szerekhez nyúlnak. Akár jogosan, akár hobbiból bántalmazták őket. Lelki sérülést okoz a verés egy emberben, amely később agresszió formájában visszaüthet. Nem beszélve arról, hogy általában ezt a nevelési formát tovább viszik. "Oh, hülyeséget csinált a gyerek, lássuk mit tegyünk. Ja, hát engem apám szíjjal vert mindig, én is ezt fogom tenni! Csatt!"

2014. jan. 23. 22:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 43/53 anonim ***** válasza:
91%
Látom reménytelen eset vagy. Egyszerűen nem bírod felfogni, hogy a kérdező nem bántalmazott gyerek. Mert bántalmazott gyerek az, akit rendszeresen, minden ok nélkül vagy minden hülyeségért nagyon durván megvernek a szülei. Itt egyáltalán nem erről volt szó. Ne keverd már a szezont a fazonnal. Régebben nagyon sokan kaptak nevelő célzatú fenyítést, mégsem okozott lelki sérülést. Nem lettek agresszív pszichopaták sem. Nem egy ilyen embert ismerek. Tisztességes, tanult emberek lettek, akiknek kiváló a szüleikkel való kapcsolata.
2014. jan. 23. 22:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 44/53 anonim ***** válasza:
Különben is, miért kell szerencsétlen srácba belebeszélni, hogy az apukája egy vadbarom? Jó családja van, bár az enyém is ilyen lett volna.
2014. jan. 23. 22:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 45/53 anonim ***** válasza:
49%
Mert ilyen esetben nincs szezon és nincs fazon. A pofon is bántalmazás. És nincs nevelő célzatú verés. Nevelni szóban kell. Ha engem megpofoztak volna a szüleim, bántalmazott gyereknek tartanám magam. De nem tették, így jól nevelt gyerek lettem. Az már más, hogy sokan attól jólneveltek, hogy össze-vissza verték őket. És a kérdező is leírta, hogy nem ez az első este, a leírás alapján a harmadik volt. És ezek durva bántalmazások ("3 napig alig tudtam ülni). Ha a látható sérüléseket nézzük, talán a 8 napon is túl vannak. Nem beszélem bele, hogy az apja egy vadbarom, elég szomorú, ha ő maga nem látja ezt. És lehet, hogy jó családja van, mert féltik és szeretik, ettől függetlenül nem tartom jónak, hogy ezt szíjjal veréssel mutatják ki. És lehet, hogy más örülne ilyen családnak, én köszönöm, jól elvoltam/vagyok normális értékrendű szülőkkel.
2014. jan. 24. 02:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 46/53 anonim ***** válasza:
Ha ez így működne, akkor legalább az ország fele bántalmazottként tekinthetne magára. Egyszer én is kaptam egy nagy pofont anyámtól, amiért kitéptem a kezem az övéből és átfutottam az úton. Pont jött egy kamion és majdnem elütött. Mégsem egy vadállatként tartom számon és pszichológushoz sem kellett járnom. A te értékrended alapján akkor az is biztos bántalmazásnak számít, amit az egyik hozzászóló írt. Az az újdonsült anyuka, akinek a kisfia a konektorba nyúlkált, ezért rácsapott a kezére. Igaz, hogy nem nagyot, de akkor is megtette. Már most, a 1,5 évessel. ÉS akkor még nem is volt dackorszak, kamaszkor. Ebből is látszik, hogy vannak olyan gyerekek, akik csak azért sem fogadnak szót, akaratosak mint a fene. A szülő egy darabig még türelmes, elmondja szépen, majd idegesen, végül elszakad a cérna és odacsap. Főleg olyan esetekben, amikor a gyerek a frászt hozza rá. A kérdező sem olyan dolgokért kapott ki, mint a rossz osztályzat, válogatás az ebédnél, stb, hanem veszélynek tette ki magát. Nem tudom mit csinált a harmadik esetben, de feltételezem az sem kis dolog volt. Sőt, hadd kérdezzem már meg mi volt az. Most már komolyan érdekel, kedves kérdező.
2014. jan. 24. 10:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 47/53 anonim ***** válasza:
8%
A konnektoros példát is én írtam, és nem megtörtént eset, hisz írtam, hogy 6 hónapos a gyerekem. Eddig nem kellett semmiért sem odacsapni a kezére. Így nem is tudom, hogy megtenném-e az adott szituációban (maradjunk a példánál, ha látnám, hogy nyúl a konnektor felé). Nem tartom kizártnak, hogy a kezére csapnék, de azt sem, hogy az egész gyereket felkapnám és elhoznám onnan. Nem tudhatom, ilyen hirtelen szitukban hogyan fogok reagálni, milyen lesz a lélekjelenlétem. De az biztos, hogy azért soha nem ütném meg a gyereket, hogy fájdalmat okozzak neki, hogy így tanulja meg, mit szabad, és mit nem.
2014. jan. 24. 13:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 48/53 anonim ***** válasza:
91%
Ja, hogy az is te voltál? . Már ne is haragudj, de 6 hónap tapasztalata alapján, hogy jössz te ahhoz, hogy más szülőket lehurrogj? Kíváncsi leszek, akkor is ilyen liberális leszel-e, ha majd jön dackorszak. Hogy ne menjek olyan messzire az időben. Mondjuk egy toporzékolva hisztizés a boltban, elfutkosás a szülő elől, falfirkálás, válogatás, direkt önfejűsködés. Akkor is érvelni fogsz, ha úgy rántod vissza a gyereket a kocsi elől? Ha meg nem tartod kizártnak, hogy odacsapnál a gyerek kezére, akkor ennyi erővel te magad is bántalmazó vagy. Különben is eljön majd az idő, amikor nem lesz elrettentő a hirtelen, de gyengéd ütés. Majd jól kiröhög, ahogy azt sok elkényeztetett kölyöktől láttam. Lehet, hogy te és a testvéreid jól viselkedtetek, de egyre durvábbak a gyerekek. Az egy dolog, hogy otthon mit tanít a szülő, de pl. az óvodában, iskolában is tanul a többitől. Márpedig ott nem mindenkinek lelkiismeretesek a szülei.
2014. jan. 24. 14:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 49/53 anonim ***** válasza:
45%

Amíg nem volt gyerekem, addig is lehurrogtam azt a szülőt, akit nem tartottam jónak. 15 évesen is elmondtam a véleményem a verekedős apákról. Szerintem ahhoz nem kell szülőnek lenni, hogy más szülőről véleményt alkoss. A saját szüleiről is megvan mindenkinek a véleménye, legyen az jó vagy rossz, függetlenül attól, hogy ő maga szült-e már. Nemrégiben volt egy kérdés pont, ahol az "ősanyákat" szidta sok gyermektelen, és szülni nem óhajtó hölgy. Nekik is van véleményük, és én teljes mértékben elfogadom ezt. Nyomon követtem a kérdést, bár hozzá nem szóltam, hisz nem én voltam a célközönség, mivel én már anya vagyok. Érdekes volt látni, ahogy a valódi ősanyák kézzel lábbal szapulták azt, aki nem akar gyereket, ennek ellenére véleménye van a szuperanyukról, meg úgy összességében a gyereknevelésről és a világról. Hát, őszintén szólva, hiába vagyok anya, a gyerektelenek sokkal szimpibbek voltak a válaszaik alapján.


Nem tudom, mennyire leszek liberális a dackorszakban, de nem fogom hisztiért, falfirkálásért, válogatás miatt pofozni és szíjjal verni. Bár én és a testvéreim, ahogy te is mondtad, soha nem fetrengtünk üvöltve a bolt közepén, nem kellett miattunk havonta tapétát cserélni vagy festetni, és válogatósak se nagyon voltunk (ha mégis, akkor elfogadták a szüleink, nem kényszerítették belénk pofonnal a brokkolit). És továbbra sem tudsz úgy érvelni, hogy belássam, a verés szükséges és jó. És nem tudod megértetni velem, hogy nekem is ezt kéne tennem, sőt már jóelőre készülnöm kéne, hogy az én "büdös kölyköm" is a kocsik közt fog rohangálni amiért alaposan el kellene agyabugyálni, mert csak abból ért. Én tudom és látom, hogy vannak szar szülők, szar gyerekekkel, de ott sem a veréssel kéne jó irányba terelni a dolgokat.

2014. jan. 24. 16:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 50/53 A kérdező kommentje:

"Nem tudom mit csinált a harmadik esetben, de feltételezem az sem kis dolog volt. Sőt, hadd kérdezzem már meg mi volt az."


A 3. esetben felgyújtottam a konyhát és majdnem magamat is. Igaz, hogy véletlen volt, de annak következtében, hogy nem fogadtam szót. Hajtott a kíváncsiság és én is ki akartam próbálni a cigit, mint sokan mások. A szüleim nem dohányoznak, ezért az aznap nálunk ebédelő bácsikám dobozából vettem ki egyet, amiért megszídtak volna, ha látják. Sosem engedték azt sem, hogy rágyújtsak, mert túl fiatal vagyok és a tüdőt is tönkre teszi. Meggyújtottam egy gyufát, amit szintén nem díjaznak. Anyukámék viszont hamarabb hazajöttek a boltból és amikor hirtelen megláttam őket, akkor eldobtam a kezemből az égő gyufát és a cigit is. Ami nagy butaság volt. Egy szerencsétlen mozdulattal sikerült pont az olajos serpenyőbe dobni az égő gyufát, onnan a felcsapó lángok begyújtották a függönyt, és a műszálas pólómra is jutott belőle. Szerencsére idejében sikerült levennem és a tüzet is eloltották anyuék, mielőtt még tovább terjed. Akkor sem mertem vállalni a tetteimért a felelősséget és megpróbáltam elfutni, de apu elkapott. Az asztalon épp volt egy fakanál, amivel bizony kiporolta a nadrágom a történtek végett. Hát jól nem esett, de így utólag visszagondolva teljesen jogos volt, ahogy a másik kettő is. Hülyeségeket csináltam, amik ráadául veszélyesek voltak. Lehet, hogy szomorú, de nem érzem azt, hogy apám rossz szülő lenne, akit meg kéne vetnem. A verésnél sokkal jobban fájna, ha utálna, lehülyézne, nem foglalkozna velem, nem számíthatnék rá semmiben. Amiatt már tényleg lelki törést szenvednék. Nem tekintem bántalmazásnak, hogy párszor elvert olyanért, amiért más szülő sem dícsérne meg, sőt. És tényleg csak azokért. De ezt sem úgy kell elképzelni, hogy közben eltöri a kezem, beveri az orrom, utána pedig véresre ver. És nem is teljes erőböl vagy órákig ütött, hanem úgy, hogy tanuljak belőle és legközelebb meggondoljam, hogy csinálok-e hasonlót, ha már a szóból nem értettem. A nővérem viszont még egy pofont sem kapott egész életében. Igaz nem is adott rá okot, max szobafogságra vagy ilyesmire. Ő mindig is jobb gyerek volt, mint én, pedig ikrek vagyunk.

2014. jan. 24. 19:22
1 2 3 4 5 6

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!