Apu nagyon kiakadt rám. Mit tehetnék?
Tudom, hogy nem azzal van a bajod, hogy az apa megbüntette a fiát, hanem annak módjával. Biztos vagyok benne, hogy nem rögtön a nadrágszíjjal kezdte, hanem nem egyszer elmondta, hogy iskola után nyomás haza. Ha meg nem, akkor legalább szóljon, hogy merre mászkál. Még a kis srác is megmondta, hogy nem sokszor kapott ki, csak ha nagyon rászolgált. Ez pedig egy ilyen alkalom volt. Még az anyukája szerint is, aki egyébként tök normálisnak tűnik a poszt alapján. Az apuka pedig igenis félti a gyereket, a vak is látja. Átvirrasztotta az éjszakát és kétségbeesetten próbált a fia nyomára bukkani. Az sem érdekelte, hogy megy majd kialvatlanul dolgozni, ráadásul túlórában.
" És a kérdező válaszaiban olvashattuk, hogy már akkor megbánta az egészet, és próbált volna elnézést kérni, mikor még nem verték meg. Akkor erre utólag miért is volt szükség? "
Az élet nem így működik. Nem lehet mindent egy bocsánatkéréssel elintézni. Igenis meg kell a kérdezőnek (is) tanulnia, hogy a tetteinkért vállalni kell a felelősséget. A hibánkhoz mérten kell elszenvednünk a büntetést. A gyilkos is hiába kér bocsánatot a tárgyaláson, ezzel nincs elintézve. Ettől még nem kapja vissza a szeretett személyt a családja. Szép is lenne, ha nem csuknák ezért börtönbe. Jó, ez most nagyon durva példa volt, de a célnak szerintem megfelelt. Attól, hogy a kérdező bocsánatot kért, még nem tette semmissé a történteket. Igaz, kaphatott volna más büntetést is, mondjuk több szobafogságot, zsebpénz megvonást vagy mit tudom én mit. Az apja ezt látta helyesnek. Úgy gondolta, hogy inkább biztosra megy. Ha a fejmosás nem is, de a verés 100 %-ra visszatartja a kérdezőt attól ,hogy mégegyszer ilyet csináljon. Ezért nem lehet őt hibáztatni, főleg az előzmények ismeretében. Sokkal rosszabb lett volna, ha nem csinál semmit és ráhagyja az egészet a gyerekre.
"Az élet nem így működik. Nem lehet mindent egy bocsánatkéréssel elintézni."
Igaz is, akkor intézzük el veréssel. A gyilkost se verik meg (max. a társai a börtönben), hanem lecsukják, vagy egyes országokban szenvedés nélkül halálbüntetésre ítélik. Szóval tényleg nem volt a legjobb példa. Azzal is tudnék vitatkozni, hogy akit megvernek, nem jut eszébe többet ilyen dolog. Rengeteg bántalmazott gyerek menekül bűnözésbe, rossz társaságba, alkoholhoz és egyéb tudatmódosító szerekhez nyúlnak. Akár jogosan, akár hobbiból bántalmazták őket. Lelki sérülést okoz a verés egy emberben, amely később agresszió formájában visszaüthet. Nem beszélve arról, hogy általában ezt a nevelési formát tovább viszik. "Oh, hülyeséget csinált a gyerek, lássuk mit tegyünk. Ja, hát engem apám szíjjal vert mindig, én is ezt fogom tenni! Csatt!"
Amíg nem volt gyerekem, addig is lehurrogtam azt a szülőt, akit nem tartottam jónak. 15 évesen is elmondtam a véleményem a verekedős apákról. Szerintem ahhoz nem kell szülőnek lenni, hogy más szülőről véleményt alkoss. A saját szüleiről is megvan mindenkinek a véleménye, legyen az jó vagy rossz, függetlenül attól, hogy ő maga szült-e már. Nemrégiben volt egy kérdés pont, ahol az "ősanyákat" szidta sok gyermektelen, és szülni nem óhajtó hölgy. Nekik is van véleményük, és én teljes mértékben elfogadom ezt. Nyomon követtem a kérdést, bár hozzá nem szóltam, hisz nem én voltam a célközönség, mivel én már anya vagyok. Érdekes volt látni, ahogy a valódi ősanyák kézzel lábbal szapulták azt, aki nem akar gyereket, ennek ellenére véleménye van a szuperanyukról, meg úgy összességében a gyereknevelésről és a világról. Hát, őszintén szólva, hiába vagyok anya, a gyerektelenek sokkal szimpibbek voltak a válaszaik alapján.
Nem tudom, mennyire leszek liberális a dackorszakban, de nem fogom hisztiért, falfirkálásért, válogatás miatt pofozni és szíjjal verni. Bár én és a testvéreim, ahogy te is mondtad, soha nem fetrengtünk üvöltve a bolt közepén, nem kellett miattunk havonta tapétát cserélni vagy festetni, és válogatósak se nagyon voltunk (ha mégis, akkor elfogadták a szüleink, nem kényszerítették belénk pofonnal a brokkolit). És továbbra sem tudsz úgy érvelni, hogy belássam, a verés szükséges és jó. És nem tudod megértetni velem, hogy nekem is ezt kéne tennem, sőt már jóelőre készülnöm kéne, hogy az én "büdös kölyköm" is a kocsik közt fog rohangálni amiért alaposan el kellene agyabugyálni, mert csak abból ért. Én tudom és látom, hogy vannak szar szülők, szar gyerekekkel, de ott sem a veréssel kéne jó irányba terelni a dolgokat.
"Nem tudom mit csinált a harmadik esetben, de feltételezem az sem kis dolog volt. Sőt, hadd kérdezzem már meg mi volt az."
A 3. esetben felgyújtottam a konyhát és majdnem magamat is. Igaz, hogy véletlen volt, de annak következtében, hogy nem fogadtam szót. Hajtott a kíváncsiság és én is ki akartam próbálni a cigit, mint sokan mások. A szüleim nem dohányoznak, ezért az aznap nálunk ebédelő bácsikám dobozából vettem ki egyet, amiért megszídtak volna, ha látják. Sosem engedték azt sem, hogy rágyújtsak, mert túl fiatal vagyok és a tüdőt is tönkre teszi. Meggyújtottam egy gyufát, amit szintén nem díjaznak. Anyukámék viszont hamarabb hazajöttek a boltból és amikor hirtelen megláttam őket, akkor eldobtam a kezemből az égő gyufát és a cigit is. Ami nagy butaság volt. Egy szerencsétlen mozdulattal sikerült pont az olajos serpenyőbe dobni az égő gyufát, onnan a felcsapó lángok begyújtották a függönyt, és a műszálas pólómra is jutott belőle. Szerencsére idejében sikerült levennem és a tüzet is eloltották anyuék, mielőtt még tovább terjed. Akkor sem mertem vállalni a tetteimért a felelősséget és megpróbáltam elfutni, de apu elkapott. Az asztalon épp volt egy fakanál, amivel bizony kiporolta a nadrágom a történtek végett. Hát jól nem esett, de így utólag visszagondolva teljesen jogos volt, ahogy a másik kettő is. Hülyeségeket csináltam, amik ráadául veszélyesek voltak. Lehet, hogy szomorú, de nem érzem azt, hogy apám rossz szülő lenne, akit meg kéne vetnem. A verésnél sokkal jobban fájna, ha utálna, lehülyézne, nem foglalkozna velem, nem számíthatnék rá semmiben. Amiatt már tényleg lelki törést szenvednék. Nem tekintem bántalmazásnak, hogy párszor elvert olyanért, amiért más szülő sem dícsérne meg, sőt. És tényleg csak azokért. De ezt sem úgy kell elképzelni, hogy közben eltöri a kezem, beveri az orrom, utána pedig véresre ver. És nem is teljes erőböl vagy órákig ütött, hanem úgy, hogy tanuljak belőle és legközelebb meggondoljam, hogy csinálok-e hasonlót, ha már a szóból nem értettem. A nővérem viszont még egy pofont sem kapott egész életében. Igaz nem is adott rá okot, max szobafogságra vagy ilyesmire. Ő mindig is jobb gyerek volt, mint én, pedig ikrek vagyunk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!