Mit tehetnék ebben a helyzetben?
Elnézést ha kicsit hosszú lesz, megpróbálom röviden leírni.
Szóval 22 éves lány vagyok, jelenleg a szüleimnél lakok, de ők nemrégiben kikötötték hogy ha nem találok munkát x időn belül, akkor mehetek a híd alá, mert nem tartanak el (nem azért mert nincs pénzünk vagy albiban laknánk, de ez most nem lényeg). Sajna mi elég kis városban élünk, még diákmunka sincs igazán. Viszont szombaton találtam egy diákmunkát egy másik városban (1 óra a vonatút oda), maga a tökély, irodai munka, amivel tudnék nem kevés szakmai tapasztalatot gyűjteni, jelentkeztem is rá rögtön és szóltak is hogy jövő héten menjek meghallgatásra. Egyébként 8 órás meló, 10-18 óráig.
De közben anyáék kaptak egy munkalehetőséget ami azt jelenti, hogy 2 hónapig külföldön fognak dolgozni. A bibi csak az hogy így nekem itthon kell maradnom és vigyáznom a 26 éves fogyatékkal élő bátyámra (nem tud beszélni, főzni, mosni magára). Szóval most kicsit dilemmába vagyok esve... Mert így elúszik a munka és ki tudja mikor találok akár csak hasonlót is...
Sajnos egyik ismerősünk, anyám "nagy barátnői" sem érnek rá, ráadásul a rokonokkal se vagyunk olyan viszonyban...
Igen, nekem is ez jött le, hogy ilyenkor jól jön a segítségem... Csak az a baj, hogy én meg nem vagyok olyan ... mint ők, hogy cserben hagyom azt aki számít rám... :S
Mondtam ezt nekik, persze azt mondták hogy jaj nem baj, ha nem dolgozok csak maradjak itthon tesómmal, mert kire bízzák... De én már látom előre hogy majd hazajönnek, másnap már kezdődni fog elölről, hogy "mé nem dolgozol még lusta disznó?", mert amúgy csak akkor megy a mézes-mázosság ha kellek valamire...
Mondtam már azt is nekik, hogy lehet jó lenne ha fokozatosan elkezdenék valamilyen otthonba szoktatni a tesómat, de hát hallani sem akarnak ilyenről. Nem tudom majd 80 évesen hogy akarnak gondoskodni róla, főleg hogy egyre verekedősebb... Én meg -család ide vagy oda- nem fogok tudni gondoskodni róla meg a saját családomról egyszerre, főleg úgy hogy neveletlen, verekedős, követelőző és hisztis.
Őszintén szólva én már úgy akartam elvállalni ezt a munkát, hogy egyúttal oda is költöznék a barátommal. 4 éve vagyunk együtt, tudja ő is milyenek a szüleim és hát mondanom sem kell hogy elég mérges lett, hogy miattuk várnunk kell még 2 hónapot a költözéssel, meg ugye akkor úszik ez a munka és ki tudja mikor lesz megint ilyen lehetőségem...
Nem tudom, egyébként nekem ez is fura, hogy a szüleim belém rúgnak ahol érnek, meg hogy alig várják hogy elköltözzek, de másnap meg már jaj milyen új bútort vegyenek a szobámba, milyen színre fessük a falat, meg jaj milyen tv-t vegyünk a szobámba, aztán meg ha azt mondom hogy "minek, idén már úgyse fogok itt lakni?" akkor meg vágják a fejeket...
Meg elgondolkozok azon is sokszor, hogy ezt hogy gondolták, majd ha dolgozok is akkor majd felmondok mert vigyázni kell tesómra?
Lehetsz te is következetes.
Először is kérdezd meg a szüleide,t hogy most akkor mi legyen? De nem akarod azt hallani ha visszajöttek, hogy miért nincs munkád, mert most éppen lenne, szóval most döntsék el, hogy mi legyen, nem fogod végighallgatni a cirkuszt, hanem le fogsz lépni a fenébe.
Ennyi. Én ahogy kiveszem az írásodból lenne lehetősged mozdulni, van párod, tudnátok lépni, úgyhogy ne szolgáltasd ki magadat nagyon.
Nem olyan nagy dilemma ez.
Ne te add fel a munkát, az összeköltözést a testvéred miatt, hanem anyád maradjon otthon.
Mondjon le ő a munkáról, hiszen testvéred az ő felelőssége.
Mivel azt mondták kidobnak, semmiféle segítséget nem kell adnod.
Állj a sarkadra, és éld az életed.
A többit meg oldják meg, hiszen az ő kötelességük.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!