Mit tehetnék, hogy megoldódjon ez a helyzet?

Sziasztok.

Nem tudom már kihez forduljak, úgy érzem, megoldhatatlan helyzetbe kerültem. Egész nap azon agyalok, mit tehetnék, de nem látok kiutat, hátha valaki tud jó tanácsot adni. Tehát... 22 éves vagyok, édesanyámmal lakok egy háztartásban. Apukámmal nem tartom a kapcsolatot, elhagyta születésem előtt anyukámat. Anya szembeteg, nem lát jól. Elég sok mindenen keresztülment, ezért az idegei gyengébbek, mint kéne. Bármikor volt párom, kinyomozta a telefonszámát, vagy a szüleiét és elkezdte őket hivogatni. Így történt most is. 3 hónapja van egy új párom, aki teljesen másképp viselkedik velem, a tenyerén hordoz és az elejétől van köztünk valami leírhatatlaln. Számomra ő olyan, mint egy csoda. Anya eddig semelyik barátomat nem szerette (nem vagyok egy férfifaló, eddig kettő 2 éves kapcsolatom volt), de a mostanit nagyon szereti. Épp ezért, bíztam abban, most nem fog cirkuszolni. Hát, tévedtem, az utóbbi 1-2 hétben kinyomozta a barátom apukájának a számát, majd a barátomét is, és a barátom egyik haverjáét is... Mondanom sem kell, hivogatja őket, számomra ez nagyon kínos. Cirkuszol, hogy sokat vagyunk együtt, de úgy vélem, felnőtt ember vagyok, egyetemről hazajövök, segítek neki mindenben, max este megyek át a páromhoz. Eleinte itt is voltunk nálunk, de ez a sok cirkusz nem jó, amikor együtt vagyunk, békében szeretnénk lenni, nem a veszekedést hallgatni... Én elhiszem, hogy rossz neki sokszor egyedül, de nem tudja megérteni, ha másképp viselkedne, szívesen lennék vagy lennénk itthon. Nem számít neki milyen nap van, a Karácsonyt is végigkiabálta...Úgy érzem, nem tudja elfogadni, hogy felnőttem, hogy lassan szeretnék kirepülni, és hogy ez nem azt jelenti, hogy rá sem nyitnám az ajtót többet. Illetve biztos vagyok benne, hogy az idegeivel van valami, viszont orvoshoz nem akar elmenni, mondván, biztos azt hiszem, bolond, és arra pályázok, diliházba vigyék és örököljek... Nem tudom, mit tehetnék, nem akarom itthagyni egyedül, de felőrli az idegeimet, illetve egy friss kapcsolatnak sem tesz jót ez a folytonos hivogatás, nem vagyok már kislány, a barátom is felnőtt, 25 éves ember. Hozzá nem szeretnék költözni, ugyan együtt alszunk szinte minden nap, de 3 hónap után korainak tartom. Külső szemmel elolvasva, abban bízom, valaki tud nekem valami okosat mondani!