Szerintetek "normális", ha kialakul egy ilyen helyzet?

Szerintem nem ettöl függ, hogy milyen kapcsolat van az anya és gyereke között, ez csak megszokás dolga.

Ismerek olyan családot, ahol a szülöket keresztnéven szólítják a gyerekeik és kimondottan jól megvannak egymással, meg - elég sok - olyat is, ahul anyu/apu, anyuci/apuci a megszólítás, de egy kanál vízben megfojtanák egymást.

Én is sokszor a keresztnevén szólítom anyukámat, de ez nálam változó, ahogy kedvem tartja. Néha mondom neki, hogy mama, anyucikám, édesanyám, jó anyám, ancika, stb.....

A kapcsolatunk nagyon jó.

Nálunk a kezdettől fogva a keresztnevén szólítjuk az anyánkat, kicsi korunkban még nem is értettem, mi ebben a furcsa.

Nagyszülőkkel laktunk akik így hívták őt, ezt szoktuk meg.

Kaptam furcsa/rosszalló pillantásokat - mondjuk már jó ideje olyan becenevet használok amiből nem igazán látszik, hogy az egy keresztnév.

Valóban én is ismerek olyan családot, ahol a gyerek "anyucit" fellöki, üvölt vele, ahol a mamikáékat igyekszik a jóravaló csemete kisemmizni... nem ezen múlik.

Kedves utolsó, igen nálunk is így volt. Mikor kicsi koromban kimondtam, hogy "Manyika kérek én is enni....", mindenki elkezdett nevetni. Ez gondolom számomra egy pozitív megerősítés volt, így tovább folytattam anyukám Manyikázását, ami mostanra is megmaradt.

A gyerek alapvetően utánoz, és ha sokat hallja, hogy az anyukáját a keresztnevén szólítják, akkor azt lazán át tudja venni.

Én amióta beszélni tudok, anyumat a keresztnevén hívom mindig. Nekem ez állt a számra, ahogy másnak az hogy az anyukáját maminak hívja, vagy anyukának, vagy édesanyámnak.

Nálunk teljesen megszokott, és normális. Nagyon jó a kapcsolatunk is, mert a tiszteletet megadom (és meg is kapom) függetlenül attól hogy a nevén szólítom..

20/F

Én sokszor cuncimókusnak hívom anyut amikor hülyéskedünk vagy hízelgek neki..:) Egyébként Andit mondok mindig..Vagy: Andikám!

19/f