Normális ha egy apa elképesztően féltékeny a fiára?

A párom nagyon sikeres férfi a fiatal kora ellenére, szorgalmának és ügyességének köszönhetően jó anyagi körülmények között élünk, mindenünk megvan. Tervezzük az esküvőt és a családalapítást.

Teljesen más életet élünk, mint a szülei, akik sajnos nagyon szegények, mivel mindketten rokkantnyugdíjasok. Kb 60.000 ft-ból élnek ketten havonta. A párom minden hónapban ad a szüleinek egy 50-100 e Ft közötti összeget, attól függően mennyi pénzre van szükségük.

Ezzel még nincs is gond, de a fő probléma, hogy a kedvesem apukája nagyon csúnyán viselkedik a saját fiával. Minősíthetetlen stílusban beszél vele, kis szarosnak hívja, lenézi, kioktatja. Folyton zaklatja telefonon, hogy jöjjön haza és segítsen a ház körüli munkában, mert az egy gyerek kutya kötelessége..... (megjegyzem minden szombaton kimegy segíteni a szülőknek, de az apukája hétköznap is elvárná) Néha tud normálisan viselkedni az apukája, de van hogy teljesen bekattan.....

Ha megyünk nyaralni, akkor beszólogat nekünk, hogy több 100.000 Ft-ot elverünk teljesen feleslegesen, meg sem kérdezi milyen volt a nyaralás.

Az anyukájával semmi gond sincs, nagyon kedves, aranyos, és szegény próbálja csitítani a kedélyeket, de ennek sajnos ő szívja meg a levét....mert vele is csúnyán beszél.

Én úgy érzem, hogy féltékeny a saját fiára, mert annak egy jó és boldog élete lett. Pedig ez nem normális, egy szülőnek boldognak kellene lennie a gyermeke sikerei láttán.

Olyanra is volt példa, amikor a páromnak nem jött össze egy nagyobb volumenű dolog a munkájában. Szegény nagyon ki volt, otthon is elmondta, erre az apukája láthatóan örült.... Azt mondta, nha tessék a nagy sikerszéria után mekkorát buktál, ezt tanítani kellene... meg is érdemled, most már le lehet szállni a nagy lóról.....

Nagyon el vagyok keseredve, mert látom, hogy a páromat ez mennyire bánja. De ezt sosem mondta meg igazán az apukájának, mert ő ettől függetlenül maximálisan megadja a tiszteletet.