Anyám féltékeny a páromra és a szüleire? Vagy ez most mi? Én csinálok valamit rosszul, vagy ez tényleg nem normális így?
A szüleim még kiskoromban elváltak, anyám egyedül nevelt fel, illetve a nagyszüleim nagy adag segítségével. Egy darabig nagyon jó volt a viszonyunk, ennek kb akkor lett vége, amikor elkezdtek saját kis igényeim lenni.
Ameddig ez csak a barátnőzésre terjedt ki (hányszor egy héten, hány óráig maradhatok, stb.), viszonylag még normális volt a helyzet, de már korán sem volt olyan jó a viszonyunk, mint azelőtt, mert már nem csináltam mindig pont azt és pont úgy, ahogy azt ő szerette volna.
Közben lett egy élettársa, én elhanyagolva éreztem magam, mert onnantól kezdve ki volt nyalva a pasi segge, én meg húzzam meg magam, tűrjek, alkalmazkodjak.
Aztán összejöttem a mostani barátommal, akivel azóta már 5 éve vagyunk együtt. Szerencsére a szüleivel is nagyon jó kapcsolatot sikerült kialakítani.
Anyám közben szétment a pasijával. Szerzett egy kutyát és most azt tojtatja abnormális módon. Pl. ha ő nincs otthon, nekem igyekeznem kell haza, hogy adjak enni Macikának, mert "szegény biztos már nagyon éhes és különben is egyedül van otthon szegény". Macikát úgy babusgatja, mintha a saját gyereke lenne, én meg folyamatosan csak a lecseszéseket kapom mindenért.
Aztán ha valamiért meg merek szólalni, én vagyok a legszemetebb ember a világon és különben is, beszéljek így a párommal meg a szüleivel. Holott én nem beszélek vele sem csúnyán, sem tiszteletlenül, csak néha megmondom a véleményem, mikor már fel akarok robbanni az idegességtől. Mert neki én csak akkor vagyok jó, ha mindent úgy csinálok, ahogy ő akarja, és lehetőleg azonnal, ellenkezés nélkül.
Nekem most az fáj legjobban az egészből, ahogy azokról az emberekről beszél, akik tényleg semmiről nem tehetnek. Annyi a bűnük, hogy szeretnek és vele ellentétben nem piszkálnak állandóan.
Azt, hogy ő ilyen, már elfogadtam. Vagyis jobban mondva elfogadtam, hogy nem tudom megváltoztatni és már csak az alkalmat várom, hogy mikor költözhetek el végre itthonról.
22L
Szerintem retteg, hogy felnőttél, és egyedül marad. Szüksége lenne egy társra.
És irányításmániás.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!