Tényleg csak féltékeny vagyok? Hogyan éljem meg a változást?

A fiamnak ugyanez a baja :-).

Gondold végig, h mit fogsz csinálni egy év múlva. Lesz barátod? Akkor te kivel fogsz mindent először megbeszélni? Meddig leszel otthon? Apa maradjon egyedül csak azért, mert most egy kicsit rossz?

Csináljatok közösen programokat a barátnőjével is - mármint kettesben - és csak külön apával is, akkor enyhülni fog a negatív érzésed.

Ne légy féltékeny. Nem veszíted el Édesapád szeretetét.

Őt mint nőt szereti. Ez akár el is múlhat egyszer, akár még jobban elmélyülhet. Ki tudja, mit hoz a sors. Szurkolj azért, hogy boldog legyen Édesapád, hiszen szereted őt.

Téged úgy szeret, mint a gyermekét. Ez pedig nem fog megváltozni soha.

Teljesen természetes, hogy a saját felnőtt ügyeit, dolgait a párjával beszéli meg először.

Talán annyit kérj tőle, hogy a Rád vonatkozó gondolatait, döntéseit stb. kizárólag veled beszélje meg először, mert az mindig kettőtök ügye marad.

Kivéve, ha az új szerelmével összeköltözik, közös háztartásban, közös kasszán lesznek. Akkor bizonyos döntésekbe az új társnak is joga van beleszólni. Legalábbis ami az anyagiakat illeti.

Egyszer te is megtalálod a párodat, és akkor majd minden fontos dolgodat, ügyedet előbb vele fogod megbeszélni, és nem az apukáddal.

:)

Ez az élet rendje.