Miért élvezik, hogy folyton hazudnak nekem és csak ígérgetnek?

Én is hasonlóan voltam a szüleimmel.Apám már gyerekkoromban is csak igérgetett(hogy majd jön, stb), én boldogan vártam hogy teljesíti, aztán csalódtam, mert mindig elfelejtette.Később meg én felejtettem el őt.Kiábrándultam belőle.

Anyám hasonló, mindig azt mondja, ha szépen kérek tőle, teljesíti.Hát igen...ha szépen kérek, rámosolyog, aztán úgysem lesz belőle semmi.

Mivel szülő vagyok, tudom, hogy az őszinteség az egyetlen jó út.Csak olyasmit szabadna megígérni a gyereknek, amit képes és akar is teljesíteni.Ezen kívül a szülőknek hasznos, ha beavatják az anyagi helyzetükbe a gyermeket.Így az értelmesebbje felfogja mit kérhet, mit várhat el a szülőktől.

Anyám ezt sosem tette meg, fennen hangoztatta, hogy nekem semmi közöm az ő pénzéhez, az anyagi helyzetünkbe, abba, hogy mibe kerül az élet, sosem láthattam bele, csak azt láttam, hogy amit ő lát helyesnek, arra telik, ami nekem kellene, arra nem.Nos, ennek egyenes következménye volt, hogy felé is meglazult a bizalmam.És nehéz volt úgy felnőni, hogy fogalmam nem volt arról, mit hogyan kell egy családnak kigazdálkodni, mi mibe kerül?

Az igéretek betartása fontos, mert a bizalom alapja.A szeretetet, törődést, megbecsülést is mutatja.

Előfordulhat, hogy a szülő mégis nehezebb helyzetbe kerül és nem tudja betartani, amit igért, de akkor ezt jobb minél előbb őszintén bevallani.Vagy mondja azt, hogy "szeretném, de nem igérhetem biztosra".

Én így álltam hozzá a gyermekemhez és nem követelőzik, nem haragszik meg, mert tudja pontosan mennyim van és abból mit tudok adni.Tudja mit kérhet, mit nem.Ő is szeretne többet, de belátta, hogy ha neki több kell, mint amennyit adni tudok, akkor munkát kell vállalnia.Diákmelója van és az a pénz csak az övé, azon kívül én is megadom, amit tudok, vagy pl van, amire közösen gyűjtünk.Sosem volt előtte titok a rezsi sem egyéb anyagi dolog.Tisztában is van ezekkel a dolgokkal, ennek is köszönhető, hogy gyakorlatiasabb és józanabb, mit én anno, aki "búra alatt" volt kénytelen nevelkedni.Hála istennek, nem nagyon kell aggódnom, mi lesz, ha elköltözik, mert mindent tud, amit kell.

Ez az igergetes valoban csunya dolog,nekem aposom csinlta/csinalja ezt a fiammal,csak az a kulonbseg,hogy o meg kicsi.Hiaba kertem,hogy ne igerjen neki ezt-azt,mert a fiam teljesen beleeli magat,es utana nagyon csalodott.A celja egyebkent az lett volna ezzel,hogy jo nagypapat jatszon es magahoz lancolja a gyereket,de az eredmeny az lett,hogy a fiam 5 evesen kijelentette,hogy a nagypapa csak hazudozik.

Akkor eppen azt igerte neki,hogy tv-t vesz a szobajaba masnap ovi utan.Termeszetesen utana hetekig nem jelentkezett,en pedig annyira megsajnaltam szegenyt,hogy megvettem en,pedig nem tartottam jo otletnek.

Valoszinuleg hasonlo a helyzet nalatok,mintha apukad es a neveloapad ilyen igeretekkel versengenenek egymassal,csak elfelejtik,hogy te mar nem vagy 5 eves.

Tényleg nem szép dolog az ígérgetés, de nem tudsz mit tenni. Ennyi idő alatt rá kellett volna jönnöd, hogy nem kell arra építened, amit ígérnek, mert nem tartják be.

Ha kell valami, akkor intézd el magad, és vedd meg magadnak és ne másokra várj. Mást nem tudsz tenni.

#11, teljesen jogos duma ez esetben... normáliséknál az adott szónak ugyanolyan súlya van, mint a 6 ügyvéd előtt kötött szerződésnek, valamit vagy nem ígérek meg, vagy ha megigértem, és mégse tudom valami külső ok miatt teljesíteni, akkor időben szólok, hogy a másik is tudjon lépni...

Végigolvasva az itteni reakciókat, egyáltalán nem csodálkozom rajta, hogy nálunk rendszerint egy munka elkészülte az igért határidővel köszönő viszonyt sem ápol, és az ár sem szokott egyezni a megalkudottal... nálunk valamiért elfogadottá vált, hogy az emberek s*gget csinálhatnak a szájukból, és még a másikat szólják le, a számon meri kérni az ígéretet, szóbeli megállapodást...

Tudomásul kellene venni, hogy NINCS kétféle erkölcs, az ugyanaz az üzleti életben és a családban is... gerinces ember az ígéretét betartani igyekszik, ha szóban tette, ha írásban van...

Olyan jó, hogy sokan leakadnak itt azon, hogy hűha, a kérdező nem éhezik, akkor már csúnya gonosz ember.

Tökmindegy a pénz, nem az számít. Akármennyivel hitegetnek, mégiscsak hitegetnek.

Velem nem egyszer szúrt már így ki a saját anyám "te csak ne gyűjts kislányom, megveszem én neked, menj el inkább nyaralni, érezd jól magad". Aztán miután elköltöttem a pénzt, mert bíztam a saját anyámban!!!, és rákérdeztem, hogy akkor ez hogy lesz, mert amúgy az adott dologra, amire gyűjtöttem, nagy szükségem van, a csillagos eget is letagadta, és még én voltam a pofátlan.

Nem az a baj, hogy nem veszi meg. Hanem az, hogy nem mondja meg, hiteget, hazudik.

Én már nem bízom bennük. Idén azt mondta, kifizeti az egyetemen a félévem, hogy ne kelljen diákhitelt felvennem. Szerencsére nem hittem neki és beadtam az igénylést. Természetesen amikor rákérdeztem, az volt a reakció, hogy az én mániám az egyetem, nehogymár ő fizessen.

De tiniként olyanokkal is eljátszotta, hogy "te csak menj át a barátnődhöz, majd én főzök ebédet" - aztán mire hazaértem, kb. az éhhalál szélén, a nagy semmi fogadott, nemhogy ebédet nem csinált, még egy kenyeret se tett be a gépbe, hogy legalább hideget lehessen enni. Amikor rákérdeztem, persze megsértődött. És azóta sem érti, hogy nem számon kérni akarom. Egyszerűen csak ha előre azt mondja, hogy nincs kedve megcsinálni, akkor átteszem a találkát délutánra és délelőtt megfőzök én. És minden rendben.

Ez a dolog nem pénz, egyszerűen hozzáállás kérdése.

Azzal nincs is baj, ha valakinek most nincs erre a célra pénze, DE akkor mondja azt, hogy a másik is ezzel tudjon kalkulálni, eszerint tudjon lépni.

Ha megmondja a valóságot, az nyilván nem hazugság és nem átverés. Ha viszont hazudik, és átveri a másikat...